Aki most télűző, előhajtatott hagymást és más olyan jellegzetes tavaszi növényt, mint primulát, kankalint vásárol, ne tegye meleg helyre, legjobb, ha olyan 14-16 fokos hőmérsékletű ablakpárkányra kerülnek, amelyik alatt nincs radiátor.

A szobanövények a téli kényszernyugalom elmúltával jelzik, milyen tápanyagra vágynak. Ha kevés a nitrogén, megáll a fejlődés, és a levelek sápadnak. Ha a levelek kékes színűek, akkor kevés a foszfor. A pöndörödő, barnuló levélszél és az alsó levelek szokatlan hullása a káliumhiány jele. Ha a levelek sárgulnak és a széleik kiszáradnak, akkor a vasból van kevés, a sárga, de az erek mentén zölden maradó levelek a magnézium hiányára utalnak. Legegyszerűbb, ha rendszeresen a növényhez való tápoldatot használnak.

A szobanövények általában a cserepükben rendelkezésükre álló földből szerzik be a tápanyagok nagy részét. Ha a természetes élőhelyükön rendelkezésükre álló, gyökérzetükkel behálózott talaj tömegét összehasonlítjuk a cserépben található tápanyagkészletével, akkor a nagyobb növények esetében kész csoda, hogy így is megélnek. A legtöbb növénybarát, ha úgy véli, kedvence felélte a tápanyagot, egyszerűen átülteti nagyobb cserépbe, új talajba. Ez a legegyszerűbb gyógymód. Az átültetés ideje a legtöbb növénynél az ősz, de ha ez elmaradt, akkor február végén már hozzá lehet kezdeni.

Az ősszel átültetettek csökkentett adagú tápoldatozását február közepétől kell indítani, arra ügyelve, hogy a dózis csak a teljes adag harmada, negyede lehet. A növényeket tápoldatozással is lehet serkenteni. A dísznövénykertészek számtalan hasznos trükköt ismernek, például a szervestrágyázást. Ha a szárított szerves trágyából (a lakáson kívül) egy pohárnyit tízliteres kannában egy napig pihentetnek, a kellemetlen szag elillan, és ez az oldat tovább hígítva igazi csemege a növénynek.

A „túletetést” is jelzik a zöldek. Ha minden szükségeshez hozzájutnak, és mégis hervadnak, torzulnak a levelek, hosszú, vékony téli hajtások nőnek, és fehér, kéregszerű bevonat képződik a cserép szélén vagy a föld felületén.

A legtöbb lakásban télen máshol tartják a növényeket, mint a melegebb évszakokban. A most zajló télvégi fényváltáskor sokuknak már új helyet kellene találni. Szerencse, hogy a legtöbb szobanövény a trópusi, szubtrópusi vegetáció aljnövényzetéhez tartozik, ezért természetes élőhelyén sem jut közvetlen napfényhez. Ezért is kell néhányukat védenimég télen is a közvetlen napsütéstől. Ha a lakás fényszegény – a legtöbb ilyen – az árnyékot kedvelők közül kell növényt választani. A borostyán, kúszóka, páfrány egy aránt szép dísze lehet a lakásnak.

A déli fekvésű szobákba valók a kaktuszok, a fűszernövények, a citrusfélék, a leander, a jukkák, a pálmák. Az északra néző ablakokba való a kevés fényt igénylő aszparágusz, begónia, borostyán, ciklámen, filodendron, a fodorka, a szobafutóka, a monstera vagy a papucsvirág. A keleti fekvés az ananász, az afrikai ibolya, a bromélia, a hanga, a filodendron, a mikulásvirág, a szanszevéria, a veronika, a páfrányok és a pálmák számára kedvező. A lakás nyugati oldalán a leghosszabb a nap, ami tökéletes a fiatal növényeknek, de itt jól érzik magukat a citrusok, a lean derek, az azálea és a begónia is.

A téli, fényszegény időszakkal függ össze az is, hogy a kisebb virágzó vagy bimbós növényeket nem jó mozgatni, mert ilyenkor bajt érzékelnek, s virágjaikat, nehogy az ilyen kritikus helyzetben sérült termést hozzanak, inkább eldobálják. Megfigyelhető, hogy a nagyobb növények levelei maguk keresik a kedvezőbb pozíciót.

A jövő héten az elkerülhetetlen átültetésekről írunk.