Ízlések diktátorai

Kezdetben volt az „értelmiségi öltözetű” népművelő. Aztán jött új korunk hőse, a kulturális menedzser, lezserebb öltönyben vagy nadrágkosztümben. Most már art coach-nak hívjuk őt, a feladata viszont továbbra is az: adja el a művészetet, legyen szó festészetről, filmről, színházról vagy táncról. Ahogyan a divattervező ma stylist, úgy a belsőépítész enteriőr stylist, a gyűjteménygazda pedig kurátor lett, a leendő séfet manapság a Gasztro-Werkben, azaz a Haladó Hedonisták Akadémiáján ismertetik meg az étel- és italfogyasztás kulisszatitkaival – a többi közt a sztárszakács Segal Viktor segítségével. Ízlésünk potenciális diktátorait az önmagában is „trendi” Arany 10-ben (vidékieknek, főleg pedig budaiaknak: az Arany János utca fenti házszáma alatt) helyet kapott Werk Akadémián képzik. Mint az oktatási vezető, Vándor Ágnes hangsúlyozza, „egyetlen fillér közpénz nélkül”.

Mivel az Arany 10 már befogadóhelyként is így reklámozza magát: „A stílus nálunk születik / A design friss, mai, egyedi / A trendet mi nem követjük, (hanem) csináljuk!”, különösen feltűnő volt a Werk minapi, telt házas nyílt napján: szóban legalábbis mennyire kerülik a műhelygazdák a t betűs szót. Viszont alaposan magába szállt a Werk, amikor ezekre az alapkérdésekre kereste a választ oktatói és a hallgatóság segítségével: vannak-e még divatdiktátorok? Kinek a fejéből pattan ki, milyen filmet kell forgatni? Ki vezérli az irodalmi áramlatokat? Hol dől el, mi kerüljön a csúcsvendéglők étlapjaira? S minek alapján döntjük el, milyen holmi a trendi? Melyik filmet kell megnézni? Mit kell olvasni, enni-inni, milyen szellemi áramlatokat illő vagy tanácsos követnünk?

És még azt mondja a latin: De gustibus non est disputandum, vagyis az ízlésekről – mitől függ a szoknya hossza vagy a bécsiszelet összetétele? – nem lehet vitatkozni. De mennyire hogy lehet! – Az ízlés választás kérdése, és mindannyian fogyasztókként élünk ebben a világban. Különféle ízlésvonalakat, divatokat követünk, áramlatokhoz csatlakozunk, az sem véletlen, éppen milyenekhez. Ízlésünk változhat annak megfelelően, ahogyan öregszünk, vagy éppen más társaságba kerülünk – állítja Réz András. Az esztéta William Gibson művét, A trendvadászt idézve kitér a márkaiszonyra is: ennek főhőse nem tud dolgozni, ha olyasmit visel, amin márkajelzés van. Ember (pardon, fogyasztó) legyen persze a talpán, aki harapófogóval letépi a sokezres pólóingről a Lacoste-krokodilt.

Sipos Zsolt stylist azon a véleményen van: magunk gyúrjuk össze a divatot, ő pedig saját bevallása szerint gyűlöli, hogy csak brandekben tudunk gondolkodni: „Láttam olyan, márkás holmit, ami ramaty módon volt megvarrva.” A szakemberek szerint a konyha világában meghatározó ízlésdiktátorok lettek a gasztrobloggerek, a divatban a tinédzserblogok trendformáló erejét lehet kiemelni, az enteriőrdizájnban (ahol a bútor funkcionalitása, illetve esztétikuma a két, örök meghatározó szempont) azonban még mindig az írott sajtó diktál.

Segal Viktor érdekes példája arra, hogyan válik a – legalábbis gasztronómiai – divattermék megfizethetetlenből megfizethetővé és egyben elérhetetlenből elérhetővé. Ha ma megfőzetjük magunknak a legmenőbb ételt, amit a csúcsséfek fejben megkomponálnak, az két-három év alatt jut el a tematikus tévécsatornákba, négy-öt esztendő kell, míg az étlapon találjuk a jobb éttermekben, és 10-15 év múlva rendelheti meg a vékonyabb pénztárcájú nagyközönség a csárdákban. Kis szépséghiba: mai áron terítékenként mintegy százezer forintba kerülne az ilyen koszt Segal szerint. Így lesz a gasztronómiaiból asztronómiai.

Segal Viktor. Trendet főz
Segal Viktor. Trendet főz
Top cikkek
Érdemes elolvasni
Vélemény
NOL Piactér

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.