A mínusz tíz fok alatti hideg a már „megindult” rügyek számára halálos csapás. Most a nagy kérdés: milyen a növények kondíciója? Ha jó állapotban vannak, akkor némi veszteséggel túlélik a csapást, ha nem, akkor az idén nem kell nagy szüretre készülni. Megnyugtatásként: rekordtermést könyvelhetnek el, ha minden tizedik virágból termés lesz.

A gyümölcsfajok rügyszerkezete eltérő, van, amelyik előbb virágzik, később hajt, és vannak, amelyek pont fordítva teszik ezt. Vannak, amelyeknél egy rügyben találhatók a virág és hajtórügyei, másoknál viszont ezek külön vannak. Amostani hidegben az a fontos, hogy melyik rügyet milyen állapotban éri a fagy. A hazai gyümölcsök virágnyílását a mogyoró télen kezdi, és a termős virága – normális időjárás esetén – február közepén indul, őt követi sorrendben a húsos som, a mandula, a köszméte, a kajszi, a cseresznye, a piros ribiszke, a fekete ribiszke, az őszibarack, a szilva, a meggy, a körte, a fekete berkenye, a szamóca, az alma, a dió, a homoktövis, az áfonya, a birs, a naspolya, a málna, a szeder és a gesztenye.

A Magyarországon köztermesztésben lévő gyümölcsöknek, ha jó

kondícióban vannak, meg sem kotytyan a mínusz húsz fok alatti hőmérséklet. Ha viszont már melegszik az idő, a rügyek is dagadoznak, és ha akkor érkezik a hideg, az már baj lehet, mert az adott szezonban az elfagyott rügyeket kevés faj tudja pótolni. Most nem a várható hideg mértékével van baj, hanem az eddigi enyhe téllel, ugyanis sok helyütt, főleg az épületekhez közeli melegebb részeken a fák már tavaszt éreztek.

A megfigyelések szerint a téli, kora tavaszi fagyok hatására apróbbak, fakóbbak lesznek a levelek, csökken a termés mérete, darabszáma, sőt a minősége is gyengébb lesz. A külön-külön és együtt fellépő okok a tápanyagellátás problémáira vezethetők vissza. Elsősorban a fagyra legérzékenyebb víz- és tápanyagszállítást végző szállító edénynyalábok károsodnak, emiatt nem lesz harmonikus a fák táplálkozása. A éhező rügyek pedig sokkal gyengébben produkálnak. A fagy ugyanis nemcsak a hajtani készülő rügyeket, de a hajtások edénynyalábjait is károsíthatja, így nem jut elegendő táplálék a fejlődő növényi részeknek, továbbá csak a jó karban lévő növények képesek részben regenerálni szerveiket.

Amikor észlelik a bajt, aktivizálják hormonjaikat, és új szerveket nevelnek a megfagyottak helyett. A kertészkedők szerencséjére vannak olyan készítmények, amelyekkel ez a folyamat serkenthető.

Ha a hó engedi, lassan hozzá lehet kezdeni a szőlő metszéséhez. A profik bizonyára nem e cikkből merítenek, a néhány szőlőnövény tulajdonosának azonban annyit kell tudnia, hogy a szőlője metszés nélkül is terem, igaz, a tőke hozama erősen ingadozik. A nem metszett szőlő bogyói és fürtjei is kisebbek, ráadásul savanyúak lesznek a bogyók, mert az ilyen szőlő kevesebb cukrot gyűjt.

A függőlegesen álló szőlővessző a legalsó rügyeiből nem hoz hajtást, a középsőkből, még inkább a felsőkből viszont már szépen hajt. E csúcsdominancia felismerése a termő rész szabályozásának lényege, ha a metszés elmarad, akkor a szőlő előbbutóbb felkopaszodik. Az, hogy a tőke elegendő mennyiséget teremjen és közben fejlődjön is, a vesszők különböző hosszúságúra való visszavágása szükséges.

A bőven termő fajtáknál ajánlott a rövid csapos váltómetszés. Ennek lényege, hogy az elsőéves vesszőn két rügyet hagynak, ebből egy-egy vessző fejlődik. A következő évben a felsőt kell az alapjával együtt lenyisszantani a meghagyott alsó vesszőig, amelyből a két alsó rügy kivételével a többit le kell vágni. A harmadik évben – és így tovább – úgy kell metszeni, hogy megint csak a kétrügyes termőcsap maradjon. A hosszú csapos váltó metszés kiindulópontja a kétrügyes csapon fejlődött két hajtás, ebből az alsót két rügyre, a felsőt négyre kell metszeni. A következő évben az alsó rügyből nőtt alsó hajtást két rügyre, a felsőt pedig négyre kell metszeni. Az eredeti, felső, négyrügyes alapot mindenestül le kell vágni egészen addig, ahonnan a meghagyott alsó rügyből képződött termőalap kiindul. Ezt kell a továbbiakban folytatni.

A jövő héten a szobanövények ébresztgetéséről írunk.