Borral öntözött dűlő
Ilyenkorra már mindenkinek elege van a zord télből, és keres valami biztatót, szépet, amiben hinni lehet. Mondjuk azt, hogy ha ezen a napon szép az idő, bőséges lesz a szőlőtermés. És megszületik a népi rigmus: „Hogyha szépen fénylik Vince, megtelik borral a pince”.
Így van-e, vagy sem, a borászok figyelnek erre a napra. Vince-napkor régebben is mindig összegyűltek, együtt kémlelték az eget. Nézték, csöppen-e a víz a jégcsapról, mosolyog-e a napsugár, vagy újabb fagy köti a tócsák tükrét. A vége aztán mindig kóstolás lett. Az asszonyok pedig szürkületkor hozták a harapnivalót, és maguk is csatlakoztak a jókedvű társasághoz. E termésjóslóként is számon tartott ünnep szertartásait veszi elő mostanában egyre több pincészet.
A villányi borvidéken, a hagyományok újjáélesztésében is élen járó Vylyan Pincészetnél korábban is tartottak Vince-napi kóstolást, de 2008 óta a vendégeket se hagyják ki e programokból. A régi szokásoknak megfelelően az érdeklődőkkel együtt mennek ki a dűlőkbe megnézni, milyen lesz a termés. – 2008 óta minden évben Mészáros István atya látogat el hozzánk Kalocsáról, hogy megáldja a szőlőt – meséli Debreczeni Mónika, a pincészet birtokigazgatója. A pap azt szokta mondani: mivel nem vagyunk szűkkeblűek, így az áldást kiterjesztjük az egész villányi borvidékre. Hiszen a többi környékbeli birtok szép termése és jó bora a borvidék hírnevét öregbíti. István atya ünnepi díszbe öltözve szenteltvízzel áldja, a vendégek pedig borral öntözik a dűlő négy sarkát abban a reményben, hogy a bőséges termésre az égiek is áldásukat adják.
A szőlőművelés és borkészítés hagyományai a Káli-medencében szintén több évszázadra nyúlnak vissza. Nem csoda hát, ha az itt élő borászok is tartják a Vince-napi szokásokat. Pálffy Gyula köveskáli borász meséli: náluk a katolikus és a református pap is áldást mond a frissen metszett, csokorba kötött Vince-vesszőre. A szőlővesszőket aztán meleg helyre, vízzel telt üvegbe állítják, és figyelik, hogyan hajt. Mondják, a rügyezésből az adott évi szőlőtermésre lehet következtetni.
– A népi megfigyelésekben, babonákban egy kicsit mindig hisz az ember. Az ágak 2010-ben alig-alig hajtottak ki, s abban az évben közismerten nagyon gyenge volt a termés. Azóta mindig komolyan figyelem, mit jósol a Vince-vessző – mondja Debreczeni Mónika. Pálffy Gyula szerint viszont a mai rohanó világban alig-alig marad idő arra, hogy az emberek a természet szavára figyeljenek. Számára a Vincenap elsősorban az együttlétről szól. Ez az első alkalom az évben, hogy a gazdák összejönnek, ésmegkóstolják egymás borát. A programba ma már szívesen bevonják az érdeklődőket is, így a vendégek legalább megtörik a vidék téli csendjét.
Villányban az idén már tíz környékbeli pincészetet mozgatott meg az újjáéledő hagyomány. Aki arra jár, aktív részvételre készüljön. Legfontosabb, hogy jócskán kell bort inni, különben nem lesz bőséges a termés. Márpedig ki vállalná, hogy egy egész borvidék balsorsa az ő lelkén száradjon. További feladat pincéről pincére járni, dicsérni a gazdát és a bort, elfogadni a harapnivalót, amit a vendéglátó kínál. A Vylyannál idén házi finomságokat, a Káli-medencében vaddisznó- vagy csülökpörköltet, ízlés szerint. Illik a gazdával együtt élvezni a muzsikát – legyen az tangóharmonika, mint a Balaton-felvidéken vagy a Szélkiáltó együttes zenéje, mint Villányban.
Pihenésre úgysincs sok idő. A szőlőt már javában metszik ilyenkor, aztán jön a szálvesszőkötözés, a támrendszer javítása, a karózás, ahol kell, és hipp-hopp, már itt is a tavasz.
