Rázzátok, szépkorúak!
A médiahírnév némileg elkésett, mert Wirginia Szmyt már tizenkét éve gyakorolja a lemezlovasi hivatást. Igen, a hivatását. Wirginia komolyan veszi a pályát is, amit nyugdíjasként talált magának. Amikor életútjáról faggatják, az asszony szűkszavúan beszél a régi dolgokról. – Mindig az emberek között akartam lenni, mindig segíteni szerettem volna. Aktív korában ezt nem akárhol tette, javítóintézeti nevelő volt. Feltehetően nem akármilyen, mert fiúintézetet is irányított.
Szívesen beszél viszont arról, hogyan találta meg magának az új hivatást. Először elvállalta egy nyugdíjasklub vezetését. Előadásokat szervezett a „szépkorúaknak”. Azt mondja, nagy sikere volt, amikor a különböző vallásokkal ismertette meg a klubtagokat, akik a szinte teljesen katolikus Lengyelországban meglehetősen keveset tudnak más felekezetekről. Arra vágyott azonban, hogy testileg is megmozgassa a nyugdíjasokat: táncesteket szervezett. Jöttek a DJ-k, öltönyben-nyakkendőben. Előadták a műsorukat, de Wirginia elégedetlen volt velük. Egyrészt 400 zlotyt, átszámítva mintegy 28 ezer forintot kértek egy fellépésért. Még ennél is nagyobb baj volt, hogy nem mozgatták meg az öregeket. – Én ezt magam jobban megcsinálom! – döntött, s belevágott a nagy projektbe.
Először is felszerelést kellett szereznie, aztán lemezeket vásárolt. Szmyt asszony a varsói lemezboltok törzsvásárlója lett. Régóta nagy internetrajongó, sok zenét tölt le a világhálóról. Amikor azt tudakolják tőle a riporterek, hogy jogtisztán-e, a kérdést elhárítja. Azt viszont nem titkolja, mielőtt elindította volna lemezlovasi karrierjét, diszkókba járt és elleste, hogyan és mit csinál a (fiatalabb) konkurencia.
A következő feladat a technika elsajátítása volt. A róla készült felvételek szerint profiként áll a pult mögött, s mindent tud, amit kell. Kever, mesél, mozgósítja a közönséget. A publikum pedig önfeledten ropja.
S itt elérkezünk DJ Wika legfontosabb témájához, a mozgáshoz. Nem viseli el, ha a bulijain valaki nem táncol. Ha úgy érzi, hogy a zenével van gond, akkor műfajt vált. A repertoárjában első helyen a disco polo áll. Ez a műfaj lengyel zenei különlegesség. Vagy húsz éve született, sokáig mindent tarolt a vidéki Lengyelhonban. Ha egyszerűsítünk, olyan, mint nálunk a lakodalmas rock volt. Populáris zene, sokszor vulgáris szövegre, felettébb egyszerű dallamokra építve.
A táncot lehetetlen eltéveszteni. Szeretik, igaz, most már némileg ciki, de Kelet-Lengyelország diszkóiban még mindig felcsillannak a szemek, ha meghallják a régi muzsikát. S mivel a Bolek törzsközönsége az ötven felettiekből áll, sokaknak ez a zene az „érett fiatalságukat” idézi. Lehet persze kérni keringőt, rumbát, csa-csa-csát, szambát. Wika a felhevült indulatokat általában érzelmes lassú számokkal vezeti le. A tangó jól jön a kapcsolatteremtéshez a sokszor magányos, középkorú és nyugdíjas közönségnél. Ezt, mármint az ismerkedés támogatását is hivatásának tartja az ősz hajú lemezlovas asszony.
A kondíció nagyon fontos ebben a hivatásban. Az önmagát huszonöt évesnek érző DJ Wika maga gondoskodik arról, hogy ne jöjjön ki a formából – elkötelezetten tornázik. Erre biztatja közönségét is. Olyan rajongói tábora van, hogy sokan vele tartanak a nyári tengerparti szeniortáborozásokra is, amelyeket maga szervez. Valóságos energiabomba ez az asszony. Mi mozgatja? A gyerekeim és az unokáim is felnőttek már – adja meg a választ. A saját magánya elleni küzdelemben másoknak is segít legyőzni az egyedüllétet. Lengyelországban is több a nyugdíjas korú magányos nő, mint a férfi. A Bolekben készült videofelvételek tanúsága szerint nők is táncolnak egymással. – A mozgás a fontos – magyarázza DJ Wika, akinek mintegy háromszáz fős törzsközönsége van 45 és 85 év között.
Nemrég nehezebb periódust élt át: csípőízület-operációja volt. Néhány hónapig két mankóval járt. Ilyesmi a korral jár. Szellemileg nem kopott el, most is tanul. Szintetizátoron akar zenélni, s alig várja, hogy így táncoltassa meg a Bolek törzsközönségét.
