Zsenik juhásza
Sajátos kegyetlensége a sorsnak, hogy „gyermekei” közül ketten – John Lennon és George Harrison – már nem élnek, az EMI-Parlophone egykori producerének maradtak egy hosszú, sikeres élet vigasztaló emlékei.
Martin 1926. január 3-án született, a lovagi címet a zeneiparban végzett szolgálataiért érdemelte ki. A Beatles legnagyobb szerencséjére klasszikus zenei műveltséget tudhatott magáénak, és soha nem gondolta volna, hogy életét a beat fogja kitölteni és meghatározni. A második világháborúban a brit haditengerészet légiflottájánál szolgált, 1947-ben leszerelt, zongoristaként, oboásként dolgozott, hogy aztán 1955-ben az EMI kiadó leányvállalatának, a Parlo phone-nak legyen a menedzsere. Humoros felvételeket készített olyan művészek közreműködésével, mint Peter Sellers és Rolf Harris. Zenei pályafutásának ezt a kezdetét aztán homályba borította találkozása Brian Epsteinnel, az 1967-ben elhunyt lemezszatóccsal, aki először látott a négy liverpooliban legalább annyi üzleti fantáziát, hogy bevigye őket a Decca lemezcéghez.
Kidobták.
Amin utólag sincs mit csodálkozni. A Beatles csak egy volt a százával alakuló együttesek közül. Forrt a világ az 1960-as évek elejének Nagy-Britanniájában. A politikában is, ahol ezekben a hónapokban belpolitikai válság tombolt, lemondásra kényszerült a konzervatív Harold Macmillan vezette kormány, mert John Profumo hadügyminiszterről kiderült, call-girl szeretője az ágyát megosztja a szovjet haditengerészeti attaséval is. És forrt a kultúra is: beért a hagyományos iskolarendszerbe beilleszkedni képteleneket formáló-képző művészeti iskolák munkája. Főként egy olyan huzatos városban, mint Liverpool, amelynek kikötőjébe érkeztek meg leggyorsabban a tengerentúli rock and roll hullámai.
Szerencsés találkozás volt Martin és Epstein randevúja. Utóbbit tehát éppen kidobta a később a Rolling Stonesszal vigasztalódó Decca, de aki megtalálta az utat a Parlophone-ig. Martin tehát 1962-ben meghallgatta a Beatlest, és bár elég rettenetesnek tartotta a bandát, szerződést kötött velük. Talán maga sem gondolta, hogy ez az „egy a tucatnyi beatbandából” meghatározza majd egész életét, s hogy ő maga azzal vonul majd be a zenetörténetbe, hogy kivételes zenei ízlésével mérhetetlen hatással lesz a Beatles nyers őstehetségére.
Martin mégis sokkal több volt, mint az ötödik beatle. Producerként finoman csiszolta az együttes darabjait. Így lett aztán a három gitár-dobból hamarosan szimfonikus hangszerekkel dúsított, gazdagon hangszerelt, tudatosanmegszerkesztett ívű lemezeket készítő, a zenét forradal mian átalakító és évtizedekre meghatározó formáció a Beatles. Olyan együttes, amely a rock and roll standardok feldolgozásától eljutott a Revolver és a Sgt. Pepper’s Lonely Hearts Club Band, a Fehér Album csúcsáig. Először használtak dalaikban komolyzenei megoldásokat, nagyzenekari hangszereket vagy éppen egész nagyzenekart. Nekik köszönhető a mai szintetizátor elődeinek és a különféle elektronikus effektek meghonosítása, visszafelé lejátszott magnetofonszalag-hurkok alkalmazása.
Martin pedig hagyta és messziről felügyelte, hogy a Beatles felfedezze és korlátlanul használja a Parlophone stúdióját. Közben szigorúan kottázott a beatle-k helyett, csembalószólamot írt a korai In My Life-ba, fuvola-, piccolo- és szárnykürtszólamot a Penny Lane-be, és oly alázatos gazdagsággal hangszerelte a zsenik ötleteit, hogy az ma is elismerést vált ki a dalok hallgatójából. Képes volt nemcsak kezelni a kezelhetetlen négy liverpoolit, de volt benne elég intelligencia ahhoz, hogy szolgálja és ízlésével mind magasabbra terelje őket.
Londoni tudósítónkkal karöltve évek óta próbálunk interjút kérni tőle. Korára való tekintettel mindannyiszor elhárította az érdeklődést. Kicsit talán unja is már, hogy arról beszéljen, amirőlmármajdnemmindent elmondtak, ami elmondható. Pedig én nem a Beatlesről kérdezném, hanem arról,milyen érzés találkozni a zsenialitással. Milyen az a hihetetlenül kivételes pillanat, amikor valaki megsejti a jövőt a nem különleges jelen felszíne mögött? Amiben ő részesült.
