Vasas zene
Pontosabban a mai mutációja, az elektropop.
Persze a filmben szereplő előadók, az Electric Youth nevű kaliforniai duó és a francia disc-jockey, Kavinsky már évek óta jelen van az elektronikus zene világában. S még számos zenész, közülük néhányan már Magyarországon is felléptek. Tavaly például a Ladytron nevet viselő brit csapat tette tiszteletét a Hegyalja Fesztiválon. A Szigeten a fiúsan öltözködő, androgün énekesnőjéről, Elly Jacksonról elhíresült ugyancsak brit La Roux szolgáltatta a talpalávalót.
Miért pont az ezredforduló után tért vissza egy húsz-harminc évvel korábbi korszak egyik meghatározó zenei műfaja? Egyáltalán eltűnt? Milkovics Mátyás, az elektropopban utazó Neo együttes alapítója szerint korántsem. A harminchét éves előadó úgy gondolja, a szintipop nem tűnt el, csak továbbfejlődött. A technikai újításoknak és a fiatal zenészek kísérletezőkedvének köszönhetően új formákat öltött, illetve beleolvadt más elektronikus zenei műfajokba. – A szintipopot nevezhetjük minden mai elektronikus zene gyökerének, ősének, hiszen több előadó zenéjében megtalálható a jellegzetes szintis hangzás – állítja Milkovics.
Természetesen ahogy más nosztalgiahullámok, a szintipop újraéledése is magyarázható generációs okokkal. Felnőtt az a nemzedék, amelynek tagjai a nyolcvanas években, a Depeche Mode, az Alphaville és a Duran Duran toplistás számaiból, játékfilmekből, konzoljátékokból és más popkulturális termékekből szívták magukba gyerekkori élményeiket. A szintis hangzás újdonságot jelenthet a legfiatalabbaknak is, nemhiába élnek vele napjaink felkapott előadói partislágereik komponálásakor.
A szemfüles zenerajongók számos kevésbé ismert, de annál tehetségesebb elektropopművészt találhatnak a videomegosztókon. Manapság sokkal könnyebb dolga van annak, aki utánozni szeretné ezt a hangzásvilágot. Mindössze a megfelelő számítógépes szoftverre van szüksége, a többi már csak a zenei tehetségén múlik. Korábban ez nem volt ilyen egyszerű. – A kilencvenes évekig a szintetizátorok és a stúdiótechnikai berendezések iszonyatosan drága cuccok voltak. Ezekhez nem tudott mindenki hozzájutni, ezért az elektronikus zene a kiváltságosok sportja maradt –mondja Milkovics.
Szalai Attila, a Neo zenekar menedzsere, a Tesco Disco és a We Love 80’s (Imádjuk a nyolcvanasokat) partisorozat szervezője és egyik DJ-je szerint még annak sem volt egyszerű, aki a borsos áron beszerzett eszközöket birtokolta. Használatuk magas szakértelmet és jó memóriát igényelt, mivel a hetvenes-nyolcvanas évek analóg szintetizátoraiban még nem volt memória, és nem lehetett rajtuk a hangszíneket elmenteni. – A zenészek legtöbbször a sematikus gyári rajzokról vagy a polaroidgéppel készített fotókról olvasták le, milyen állásba kell csavarni a potmétereket – idézi fel a negyvenkét éves, magát szerényen „zeneipari szakmunkásnak” aposztrofáló Szalai.
Ma már egyetlen laptop is képes helyettesíteni a ruhásszekrény nagyságú szintetizátorokat, és még stúdiót sem kell bérelni. Sokan azonban még így is ragaszkodnak a klasszikus, analóg szintetizátoraikhoz. A Neo együttes például nemcsak a szoftverek virtuális „billentyűs hangszereit” használja, hanem a valódiakat is. Milkovics szerint ez nemzedéki kérdésként fogható fel. – Olyan korban nőttem fel, amikor a kedvenc előadóim játszottak ezeken a hangszereken. Bár sokkal kényelmesebb egy laptopon zenét készíteni, én mégis a hardverszintetizátorokat szeretem. Vagy ahogy a szakmában nevezik őket: a „vasakat”.
