Ha vészjeleket küldenek, ami nagyjából a fakulást jelenti, de a levélszélek száradásával vagy a levelek potyogtatásával járhat, akkor valamit tenni kell.

A teljes levélzettel áttelelő szobanövények a nappalok rövidülésével – hiába az átlagos lakásvilágítás, mert pontosan érzékelik a külső fényeket – általában leállítják növekedésüket, ezért minden megmaradó és fotoszintetizáló levél javítja túlélési esélyüket. Télen a szobanövények többsége, bár nem növekszik, új levelet sem hoz, de igyekszik leveleit megtartani. Ha valami nem stimmel a hőmérséklettel, fénnyel, nedvességgel vagy a légvonattal, azonnal jelzik a növények, amelyek általános kínlódását a sárguló levélzet mutatja. (Ez nem keverendő össze az őszi lombszíneződéssel.)

A legtöbbször a baj forrása a kimerülő talaj. Októbertőlmárciusig tápoldatozni sem szabad, ilyenkor a szabályozott lebontású műtrágyák használata ajánlható. Ezek a földhöz keverve tartósan biztosítják a tápanyagellátást. Végső esetben, ha már évek óta nem került friss föld a cserépbe, akkor érdemes próbálkozni az átültetéssel.

Ha felismerik a legyengültségre utaló vöröses, barna vagy világos levélfoltokat, amelyeket különböző gombabetegségek okoznak, vagy a szürkepenészt, a lisztharmatot, és eltávolítják a fertőzött leveleket, valamint súlyosabb esetben gombaölő szerrel védekeznek, akkor a növénynek esélyt adnak a túlélésre. A gombabetegségek jelzik azt is, hogy a növényeket esetleg túlságosan bőven öntözték, számukra nem megfelelő árnyékos és zárt helyen voltak. Az átültetés közben kiderülhet, hogy miért gyengélkedett egész télen a növény. A lankadó, hervadó levélzetért a szártőrothadás a felelős. A gombák a húsos, nedvdús szárú növényeket a gyökér és szár találkozásánál támadják meg. Az ilyen növényt ki kell dobni.

A gyökérrothadást elsősorban a hűvös környezet és a hoszszú vízben állás okozhatja. Ha a föld feletti részek erősek, akkor a beteg gyökereket le kell vágni, a megmaradtakat pedig vízsugárral érdemes lemosni. Ezután következhet az ültetés.

Sok ciklámen mostanra jutott először nagyobb bajba. Általában télen ajándékozzák őket, és ilyenkor kell a legjobban vigyázni rájuk, mert a meleg lakásban hamar lekonyulnak a levelei és attraktív virágai, és kis csúfsággá válik. Sokan csak alkalmi dísznek tartják a cikláment, holott kevéske törődéssel hosszú ideig megmaradhat a lakásban is. Ha nem érzi jól magát, haragoszöld, biztosan álló levelei megrogyhatnak, netán a cseréphez simulva „ledőlhetnek”, még rosszabb, ha sárgulnak. Ugyanez történhet a virágokkal, bimbókkal is.

A növény a világos, nem túl meleg helyet kedveli. Télen legjobban 15 fok körüli hőmérsékleten érzi magát. Szereti a nyirkos, de nem pangó vizes talajt. Csőrös kannával úgy kell öntözni, hogy a víz a cserép szélén folyjon be, s lehetőleg ne a sűrűn álló levelek, virágok tövére. A késő ősszel kezdődő virágzás tavaszig is eltarthat, ha kéthetente tápoldatot kap. Az elhalt leveleket és virágokat nem szabad levágni, hanem ki kell tépni. Ekkor az amúgy nedves közegben sem kezd rothadni. A virágzás végeztével szárazon kell hagyni, hogy pihenhessen.

Legközelebb a téli gyepápolásról írunk.

A tünetek kevés vízre utalnak