Nem champagne, de a miénk
Érlelődött itt Orsolya Chardonnay, Matias Kéknyelű, Patricius Furmint, no meg a ház terméke, J & J (József & József), Rajnai Rizling, Pinot Noir is. Mintegy negyven ismert borász készítteti itt el bérben a saját pezsgőjét, általában ezer palack körül (ötszáz palack, azaz egy konténer alatt Szentesi nem is vállalja), de akár hat-hétezerrel is belevágnak. A magyar szárazpezsgő-fogyasztás 70-80 százaléka a szilveszteri vásárlási szezonra esik. –Van egy vásárlói réteg, amely megismertemár a jóminőségűmagyar bort, és kíváncsi ugyanerre a pezsgőben is. Márpedig a hipermarketek polcain szűk a választék, legalábbis ha a szárazról beszélünk. Bizony, gondban van, aki nem pont Törleyt (Francois-t, Hungaria Extra Dryt) vagy Chateau Vincent-t akar – magyarázza Ernhéfer Sándor, a budapesti Radovin Borműhely üzletvezetője.
Önmagában nem teljesen ismeretlen az ezektől eltérő magyar pezsgő, sokan találkozhattak már Taschner, Polgár palackjaival, avagy Szent Istvánnal, Kreinbacherrel, Királyudvarral. Ebből a budafoki pincéből azonban jóval nagyobb választék kerül ki. A „hungarikum” ebben a műhelyben ez: az idei az első szilveszter, amikor széles választékban kapható magyar pincészetek boraiból készült pezsgő. Igaz, most még tesztidőszak van, az 1976 óta vállalkozó és tizenkét éve borászkodó Szentesi József 2009-ben fogott a palackos erjesztésű pezsgő készítésébe – akkor még tizennégy hazai pince alapborával. – Kell ennek tíz év kifutás – mondja, hangsúlyozva: ahhoz, hogy a palackonként most még négyezer forint körüli pezsgő széles körben megfizethető legyen, a felére le kellene vinni az árát. Arra is szükség volna, hogy a vendéglátóhelyek poharanként is kimérjék.
Hogy milyen a jó pezsgő? A mérce természetesen a francia champagne. A Reims és Épernay környéki régióban évi 350 millió palackot adnak el (nálunk jó, ha az egy ezrelékét), első generációs „manufaktúrák” helyett nemzedékeken át bejáratottakban készül a nedű. Mások a fogyasztási szokások, no meg a fizetőképes kereslet, azaz a pénztárcák vastagsága is.
– A lányom Franciaországból hazajövet mesélte: idős hölgyeket látott délelőtt pezsgőzve beszélgetni – mondja Szentesi József, aki 2005-ben, borászként Burgundiában járt tapasztalatot gyűjteni. – Tudja, ott nincs technológia, a bor magától fejlődik, és már a szőlőben eldől. Én is csak olyan pezsgőt tudok készíteni, amilyen alapanyagot behoznak – meséli. Magyarországon más az éghajlat, más a birtokszerkezet, más szőlőfajták honosak. A fehérek közül furmint, olaszrizling, kéknyelű, a kékszőlőben a kadarka – például ezekből kiindulva készülhet a jó magyar pezsgő. És készült is, 1825-ben Pozsonyban, 1849-ben már Kápolnásnyéken, itt Budafokon, ahol beszélgetünk, pedig 1882-ben alapította meg vállalkozását Törley József.
Most újra fel kell fedezni a régiek örökségét. Éppen úgy, ahogyan Szentesi József is újra felfedezte a saját családjáét. Budaörsön nevelkedve azt látta testvérével,mennyit bajlódik bortermelő apjuk, így aztán nem sok kedvet kapott ehhez a tevékenységhez. A korábbi rendszerben amúgy sem volt nagy kultúrája a minőségi borfogyasztásnak Magyarországon. Már felnőtt fejjel, autodidaktaként vágott a borászatba, esküdve a természetes, adalék nélküli borkészítésre. Annyira belejött, hogy amikor erre járt a Travel Channel angol nyelvű tematikus tévécsatorna borkritikusa, az illető százhúsz itteni bort kóstolt, és ötöt vitt belőlük magával – az egyik Szentesi-bor volt.
