Rockpart: jön a Gőzhajó
Ám abban a négyesben, amely szombat este héttől, majd vasárnap hattól újra fellép a Budavári Művelődési Házban (hajdani nevén: az I. Kerületi Tanács Művelődési Házában), negyven esztendeje játszott először a Bem rakpart 6. szám alatt. A zenekarvezetőnél csak a főrendező Laci bácsi üvöltözött hangosabban: „Mindenki sorba áll, a kutya mindenit!” S tényleg mindenki sorba állt: az Alagútig kígyózott a tömeg.
Pedig a Mini (eredetileg – 1966-tól – a Kék Csillag) otthona már akkor is szűkre szabott hely volt: 1971-ben ugyanúgy csak 157 embert engedhettek be hatóságilag, mint most. De annak idején rendszeresen áthágták a szabályt, mivel Kuhajda Istvánné igazgatónő, a ma nyolcvannégy éves Margó néni – akinek Török szerint elévülhetetlen érdemei vannak a progresszív rock magyarországi fejlődésében, sőt megszületésében – szemet hunyt afölött, ha kétszázan zsúfolódtak össze a klubban.
A zenekarvezető határozottan állítja: az e heti – illetve a negyven évvel ezelőtti – felállásban bontakozott ki a Mini aranykora. A basszusgitáros Nagy Istvánt és családját éjjel egykor verte fel a billentyűs Papp Gyulával – a mama meg a papa legnagyobb örömére –, hogy csatlakozna-e a bandához, míg Németh Tamás dobos „átigazolásáért” 3800 forintot fizetett (társaival együtt) a Szivárvány együttesnek. „Ő volt hazánkban az első profi rockzenész...” – emlékezik tréfálkozva Török. A korabeli „hippivezér” tizenévesen sportújságíró akart lenni, de előbb kirúgták a Toldi Gimnáziumból, majd a Petőfiben már együttest alakított, s az Animals meg a Troggs számait „nyomta”.
Az igazi hatást azonban a fuvolát is bevető Traffic tette rá a Kisstadionban: a hangszert meglátni és megszeretni egy pillanat műve volt.
Hetvenegyben már Török is fuvolázott, a Mini pedig megbabonázta közönségét (esténként) a Délelőtttel, a Gőzhajóval vagy a tizenhat perces Bartók-adaptációval, amely – a konzervatóriumba Kocsis Zoltánnal és Ránki Dezsővel együtt járó Papp ötlete nyomán – a kvartett védjegyévé vált. Kiadták volna lemezen is, ám az örökösök letiltották a felvételt, mondván: „efféle hosszúhajúak” ne ássák alá a nagy zeneszerző életművét...
Így maradt három kislemez, továbbá a közös turné előbb az Illés zenekarral, majd az LGT-vel, hogy 1972. május elsején létrejöjjön „A Tabán” is. A premiert az I. kerületi tanács szervezte a Minivel, azaz nem a Locomotív GT hívta meg a Minit, hogy gyere, gyere ki a hegyoldalba, hanem fordítva. A Török, Papp, Nagy, Németh négyes zenéjének minőségére jellemző: hetvenkettőben a Videoton dzsesszfesztiválon is felléphetett a kvartett, oda pedig outsiderek még véletlenül sem kerülhettek.
A Miniből fogalom lett, de sohasem vált sztárgárda. „A mi muzsikánkat széles körben nem fogadták be. Ám az volt a fontos, hogy nekünk tetsszen” – jegyzi meg ma Török, aki 1990. július 4-én, az amerikai nemzeti ünnepen félmillió ember előtt lépett fel Philadelphiában, a Jammin elnevezésű svájci trióval. Azóta is járja a világot – különböző formációkkal –, és erről szerényen azt mondja: „Bluesfuvolás kevés van.”
Annál több zenész lesz november 26-án a békéscsabai Jókai Színházban, ahol tizenhat tagú Mini Big Band (micsoda paradoxon!) játssza el a Török Ádám életműshow-t. De előbb a Bem „rockpartnál” halad el a negyvenéves gőzhajó.
Kétszer százötvenheten meg azt érzik, mint régen: hajózni szükséges.
