Katedrális egymillió szóból
– Nekem a sztori, a dráma a fontos, ezekre forog az agyam – mondta a minap Budapesten járt, walesi bestseller-író. A Tű a szénakazalban, a Teherán – Sasok szárnyán, Az idők végezetéig és sok más bestseller 62 éves szerzője magyar újságírókkal beszélgetve bevallotta: számára mindig is komoly nehézséget jelentett a belső terek, az épületek leírása, a látvány visszaadása. Nem volt ez másként egyik legnagyobb „dobása”, A katedrális megírásakor sem.
Follett immár harmadszor járt Budapesten, most a tavaly megjelent A Titánok bukása című nagyszabású regénye kapcsán jött. A „véres, de gyönyörű” huszadik század első húsz évét –több különböző nemzetiségű család párhuzamosan futó s persze egymást keresztező történetében – elmesélő regény elnyerte az egyik nagy hazai könyvforgalmazó közönségdíját. A második felesége, Rebecca Follett korábbi munkáspárti képviselő, volt kulturális miniszter társaságában érkezett író elmondta, hogy jövő ősszel jelenik meg a nagyszabású trilógia második része. A Winter of the World (Téli világ) az 1933-as náci-hatalomátvétellel kezdődik, és az első szovjet atombomba 1949-es felrobbantásával ért véget. Majd 2014-re várható a befejező harmadik rész, az Age of Eternity (Az örökkévalóság kora), amely a hidegháború évtizedeiben játszódik.
Bár a Munkáspárttal erősen szimpatizáló, a Tony Blair nevével fémjelzett korszakot gyakran méltató Follett rengeteget foglalkozik a történelemmel, sok fikciót tartalmazó regényeit is legalább fél évet igénybe vevő kutatás és információgyűjtés előzi meg, a történelem nála csak a szórakoztatáshoz kapcsolódó „bónusz” vagy „extra”. – A történelemmel való aktív foglalkozás, a rengeteg levéltári-könyvtári kutatás, a részletekben való elmélyedés megtanított arra is, hogy sokkal bonyolultabban lássam amúltat. Az első világháború kitörését például korábban azzal magyaráztam volna, hogy egymásnak estek az európai tőkés hatalmak. Ma már erőteljesen tartózkodnék ilyen leegyszerűsítő kijelentésektől – mondta némi öniróniával.
A trilógia kapcsán önkéntelenül is felmerül, hogy a bestsellerlistákról jó ideje elmozdíthatatlan brit vajon nem saját gótikus katedrálisát igyekszik-e felépíteni. – Igen, tényleg van benne valami – válaszolta rövid gondolkodás után. A három regény – közel egymillió szó – megírása legalább hét évet vesz igénybe az életéből. A középkorban székesegyházakat ugyan hosszabb ideig építettek, az eredmény valahol mégis hasonlóan látványos.
Érdekes módon a huszadik század egyik legfontosabb változásának Follett nem a titánok – értsd a nagy birodalmak – bukását, hanem a nők társadalmi szerepének radikális megváltozását tartja. Míg a korábbi újságíró édesanyja is egy olyan világban nőtt fel, ahol a nők alárendeltsége általánosan elfogadottnak számított, az író harmincon túli lányai számára teljesen természetes dolog, hogy egyenrangúak a férfiakkal. – A lányaim nem is nagyon akarják elhinni, hogy a nők még ötven-hatvan évvel ezelőtt is lényegében másodrangúak voltak. Ez a csodálkozás tulajdonképpen bók és elismerés azoknak az anyáknak, akik megvívták és meg is nyerték ezt a harcot – mondta lapunk kérdésére a már jómódú szerző, aki karrierjét tulajdonképpen korábbi sanyarú anyagi helyzetének és lerobbant kocsijának köszönheti.
Az 1970-es évek elejétől a londoni Evening News riportereként ugyan próbálkozott regényekkel, de azok lényegében visszhangtalanul maradtak. Az autójavításhoz viszont égetően szüksége volt kétszáz fontra, s mivel látta, hogy egyik zsurnaliszta kollégája ilyen tekintélyes összeget kapott egy thrillerre, ő is beadott több szinopszist a kiadónak. Egyik volt ezek közül a Tű a szénakazalban, amely az 1978-as megjelenését követően globális siker lett, köszönhetően a Donald Sutherland főszereplésével három évvel később forgatott mozifilmnek is.
A már csaknem harminc regénynél járó Follettet sokan nagyon jó színvonalú „terméknek”, „iparosmunkának” tartják. Ő erre azzal válaszol, hogy lát magában művészit: a történet fűzése, a drámai helyzetek kialakítása, a karakterek megrajzolása szerinte igenis komoly kreativitást igénylő alkotói folyamat. – Szerintem egy könyv attól sikeres, hogy képes-e az olvasó érzelmeit megragadni – mondta, hozzátéve, hogy brandjének, azaz márkájának sikerét abban is látja: az elmúlt harmincöt évben végig következetes maradt. Stílusában is. Bár kedveli James Joyce-t, Ernest Hemingwayt vagy éppen Marcel Proustot, regényeiben tartózkodik a modernizmustól. Marad a hagyományos és jól bevált angol regénystílusnál.
Változást másban lát: könyvei értékesítésében. Amerikában A Titánok bukása esetében az eladások tíz százalékát az internetes letöltések tették ki. Munkamódszere is gyökeresen átalakult, immár két képernyővel dolgozik. Az egyiken az aktuális regényt írja, miközben a másikon a Google Earth segítségével a cselekmény „helyszínét” járja be. Beméri, hogy például mennyi idő eljutni Berlinben az Alexanderplatztól a Potsdamer Platzig. Bár sokat használja a netes keresőprogramokat, könyvet nyomtatva olvas. Igaz, már nem sokáig. Karácsonyra Kindle elektronikus olvasót kért ajándékba.
