– A családom is siket, kivéve a nagyszüleimet, akik tökéletesen hallanak. Sose felejtem el, mikor egy téli szünetben karácsonyi dalokat fordítottam le jelnyelvre, hogy ne csak ők, hanem az egész család tudja énekelni őket – kezd bele történetébe Signmark. Tinédzserként gyakran nézte a Music Televisiont (MTV). A klippek hatására döntött úgy, hogy egy nap ő is olyan hiphopművész lesz, mint akiket a zenecsatornán látott. Barátai azonban kinevették: Marko, kizárt, hogy zenész legyél, hisz siket vagy. – Még a tanárom is inkább azt tanácsolta, hogy siketként olyan szakmát tanuljak, amivel boldogulok az életben, mivel a siketség és a zene szerinte összeegyeztethetetlen – nyilatkozta lapunknak a 33 éves fiatalember.

Marko nem hagyta magát eltántorítani céljától. Eleinte csak a slágerlistákon tanyázó számokat fordította le jelnyelvre, később saját dalokat kezdett írni – megalkotva ezzel a jelnyelvet használó rapet. Első albumát önkéntesek segítségével készítette 2006-ban, a hagyományos CD-t egy jelnyelvet használó hiphop-DVD-vel kiegészítve. Az album Finnországban szó szerint elsöpörte a siketekkel szembeni előítéleteket, Vuori heimót pedig felkérték: induljon az eurovíziós dalfesztivál finn válogatóján. A versenyen elért második helye után szerződést kötött vele a Warner Music.

– A zenéket nem én, hanem a producerem készíti. Különben csak annyit hallanának belőle az emberek, amennyit egy siket hall – viccel Signmark, majd elárulja, hogy a dalaiban hallható énekhang Brandon nevű rappertársáé, s ő szerzi a zenét is. – Én megírom a történetet, elmondom, mi a fontos nekem a zenében, aztán Brandon lefordítja azt folyékony amerikai angol rapre, amit én visszafordítok amerikai jelnyelvre. Végül olyan ritmust találunk ki hozzá, ami mindkettőnk számára megfelelő. Bonyolultnak hangzik, de pont ezt szeretem benne – avat be az alkotói folyamatba.

Mindebben segíti a hiphop, ebben a mély basszusra épülő zenében az erős rezgésekmiatt siketként is érzi a zenét. A dobok és a basszusok vibrálása szó szerint átjárja testét, a lábujjaitól a gyomrán át a mellkasáig, és a csontjaiban érzi a ritmust. A rapperek ráadásul sokat gesztikulálnak is –ami nagyon hasonlít arra, ahogy a jelnyelvet használja. – A hiphop-rap ötvözi a vizualitást a zenével és a társadalomkritikával.

Engem pont az vezet, hogy megszólaltassak egy olyan kisebbséget, amely hang nélkül kénytelen élni – mondja.

A jószolgálati nagykövetként most éppen Ugandába készülő előadó legfőbb célja az, hogy megtörje az előítéleteket.

– Magamat és a siketeket nem sérült vagy fogyatékos embereknek látom, hanem inkább egy nyelvi kisebbségnek. Nincs szükségem segítségre a mindennapokban, egyszerűen csak más nyelvet használok, mint a többség – magyarázza.

A jövő nem izgatja különösebben.

– Napról napra élem az életemet. Ez az év nagyszerű volt, jövőre Amerikába megyek koncertkörútra. Jószolgálati nagykövetként sok emberi jogi eseményen is képviselem Finnországot. Mindig arra törekszem, hogy a fogyatékkal élő, nyelvi kisebbségbe szorult vagy egyszerűen csak az átlagostól eltérő embereket képviseljem. Azokat, akiket a többségi társadalom nem hall meg. Hozzájuk is szól Signmark üzenete: soha ne add fel, a zene visz előre!