Csárdás Kistarcsától Dublinig
A kistarcsai fiatalember jó pár éve a világhírű ír együttes oszlopos tagja, sőt a jó és a rossz harcát bemutató előadásban a Flatley által alakított karakter (Lord of the Dance – magyarul „A tánc ura”) ellenfelét, a kegyetlen Don Dorchát táncolja.
A novemberi magyarországi produkcióban nem a 32 éves Papp az egyetlen magyar, a négyfős „diaszpóra” tagja Zoltán párja, Krén Andrea is. A 24 éves, szőke lány ugyan hamarabb találkozott az ír sztepptánccal, ám a technika elsajátítása nála sem indult könnyen. – Tizenhárom évesen láttam először ír sztepptáncot, néptáncos csoportom néhány tagjával azonnal alakítottunk is egy szteppkört. Akkoriban itthon még nem nagyon lehetett ilyen táncot tanulni, az első évben kizárólag másolt videokazettákról lestük el a mozdulatokat.
Az ír sztepptánc jelentősen különbözik a hagyományos ír néptánctól, elsősorban abban, hogy a chicagói ír származású Michael Flatley a versenytáncok szintjére emelte. – A legnagyobb eltérés, hogy amíg az írek folyamatosan egymással versenyeznek, új mozdulatokon, technikákon dolgoznak, addig a magyarok a hagyományokat akarják őrizni. Nehezen tudnék elképzelni egy csárdásversenyt vagy egy kalotaszegi-bajnokságot – teszi hozzá Papp Zoltán.
Az ír és a magyar nép közti számos hasonlóság egyike az emigráció nagy aránya. Becslések szerint a hatmilliós Írországon kívül mintegy ötvenmillió ír származású él a világban. A Lord of the Dance társulat nagy része is az angolszász országokból származó írekből áll. A magyar származás viszont sok szempontból előnyös is lehet. – Az írek a sztepptáncban nőnek fel, míg nálunk több stílust és műfajt ismernek meg az előadók. Így később szélesebb reper toárból tudnak a színpadon dolgozni – vallja Krén Andrea.
Az ír–magyar barátságnak vanmég egy lényeges eleme, a lazítás és a vigadás sajátos keveréke. – Az előadások ugyan rengeteg energiát kivesznek belőlünk, azért belefér némi pihenés is. Elmegyünk együtt inni, megbeszéljük a tánc és a világ nagy dolgainak állását. Néha Michael Flatley is odajön hozzánk a próbák után egy barátságos hátba veregetésre. No meg egy kis vitára kedvencéről, a Forma–1-ről – meséli Papp Zoltán.
Hiába, nekik sztepptáncuk van, nekünkmeg csárdásunk és egyHungaroringünk.
