A Metró-2033 és Metró-2034 „antiutópisztikus” regénypáros szerzője egyszerűen csak konstatálja, hogy alig húsz év múlva a néhány százezer fősre apadt emberiség számára a világ az atomháború utáni sugárzás elől védelmet nyújtó moszkvai metróra szűkül. Posztnukleáris Noé bárkájaként, az olajág ígérete nélkül.

A 32 éves író-újságíró a múlt héten Budapesten járt, abból az alkalomból, hogy második kötete is megjelent magyarul. – A mi viszonyunk a moszkvai metróhoz mindig is különleges volt – mondta lapunknak nyilatkozva Glukhovsky, felidézve a „sztálinbarokktól a putyini imperialista rokokóig” terjedő, múzeumnak, emlékműnek, palotának is beillő állomások sokaságát. A moszkvai földalatti méretei magukért beszélnek: 300 kilométer, 182 megálló, 12 vonal, napi 7 millió utas. A hálózat 76 éves története során az emberek 90 milliárd alkalommal szálltak metróra.

– Az alagútrendszernek csak a töredékét használjuk polgári célra. További kétszáz bunker lehet a föld alatt, titkos vonalak a Kremlből, a védelmi minisztériumtól a katonai objektumokig. Az alagutakban való forgatáshoz a Szövetségi Biztonsági Szolgálat (FSZB) engedélye kell – magyarázza Glukhovsky, bár szerinte ez nem meglepő: a moszkvai metró részben atombunkernek készült a második világháború után. Ettől függetlenül a regény csak játék, bár a szerző ma sokkal reálisabbnak tart egy atomháborút, mint az 1950-es években. A kétpólusú világrendben minden a szovjet–amerikai fegyveregyensúlytól függött, a világégéstől a kölcsönös pusztítás lehetősége nyújtott védelmet.

Ma már viszont Pakisztánnak, Kínának, Izraelnek van, Iránnak pedig hamarosan lesz atomfegyvere. A potenciális konfliktusok száma is jóval nagyobb, mint a hidegháborúban.

– A mi jóllakott generációnk nem látott már igazi tragédiát. Kicsit olyan a helyzet, mint az első világháború hajnalán. Ezért valóban tartok attól, hogy az unatkozó emberiség még a mi életünkben előidéz valamilyen világégést – vélte az orosz mellett angolul, franciául, németül, spanyolul és héberül is beszélő író.

Regényéből nem derül ki, hogy a 2014 táján kitört atomháborút ki kezdte, egy elejtett mondat szerint ehhez az újra gazdagodó Oroszország erejét kihasználó gonosztevő politikusoknak is közük van. Noha tart a pusztító háborútól, azt mégsem tragédiaként fogja fel. – A regény világa inkább romantikus. Visszatérés a mesékhez, ahol újra könnyű hősnek lenni, de nem elég hozzá szörfölni az interneten. A föld reconquistája, visszahódítása ez, lehetőség az újjászületésre – mondta.

A kritikusok ugyan nem „felszínesnek”, „tudománytalannak”, „amorálisnak” nevezik, de a két kötet mára közel 900 ezer példányban kelt el oroszul. Pedig 2005-ben tíz kiadó dobta vissza. – El se olvasták, vagy át akarták alakítani a sztorit – idézte fel a kezdeteket Glukhovsky. Ekkor úgy döntött, a regényt kiteszi a honlapjára, ahol gyorsan növekedett a látogatók száma. A kiadók ezután jöttek vissza, sőt egy számítógépes játékhoz is kapott ajánlatot. (Glukhovsky nem tagadja, saját alaptörténetéhez is a Fallout számítógépes játék adta az ihletet az 1990-es években.) – Aki azt hiszi, hogy az ingyenes világhálós publikálás árt az üzletnek, az a múlt században tévelyeg – hangoztatta a magát a „globalizált világ írójaként” látó sci-fi szerző. Ezt kívánja jelezni azzal is, hogy minden fordításnál ragaszkodik nevének angolos átírásához. Magyarul sem lehetett belőle Dmitrij Gluhovszkij, „bár sok országban van ebből vita a kiadókkal”.

– Orosz gyökereim vannak, oroszul írok, de szeretnék érdekes lenni az amerikai vagy a magyar olvasók számára is – tette hozzá.

A Metró-projekttel ez úgy tűnik, sikerült: Glukhovsky egy honlapon megnyitotta a Metró-univerzumot, itt a lelkes műkedvelők saját történeteiket publikálhatják. A weboldalt szerkesztőként működteti, a legjobb írások könyvben is megjelennek. A dolognak van praktikus oldala is, ezzel kivédi rajongói követelését, hogy újabb történeteket írjon a posztnukleáris világról. – Nem szeretnék örökké ebben a skatulyában élni. Így járt J. K. Rowling, milliárdos lett ugyan, de egyúttal Harry Potter foglya is. Nem irigylem érte – vallja meg Glukhovsky, aki korábban dolgozott a Kreml újságíróstábjában, tudósította a Euronewst, a Deutsche Wellét, a Russia Today hírműsorait, s műsort vezet az orosz Kultura adón. Íróként is igyekszik elszakadni a világvégétől. Történetek a hazáról című novelláskötete tavaly jelent meg. Az elbeszélések egy kitalált „neofeudális” országról szólnak. Ez utóbbinak teljesen véletlenül Oroszország a neve, amelyet egy kitalált monopólium vezet, amit megint teljesen véletlenül Gazpromnak hívnak.