Gyümölcsöző kapcsolat
A gödörásás előtt azonban nem árt pontos tervet készíteni, s a kertészetekben, faiskolákban körülnézni, a kínálatot és az árakat összevetni.
Egy kertterv kidolgozása nem olyan bonyolult, mint amilyennek elsőre tűnik. Akinek számítógépe és internetkapcsolata van, egyszerűbben veheti ezt az akadályt: ha egy keresőprogramba beírjuk a kertterv vagy kerttervezés szavakat, máris válogathatunk az előugró kínálatból, melyek között vannak szép számmal ingyenes vagy néhány napig „élő” próbaváltozatok. De készíthetünk tervet papíron is: a felülnézeti terv megkönnyíti az ágyások, növények, építészeti elemek elrendezését, míg oldalnézetből a terv segít elképzelni, hogy végleges nagyságukban miként festenek majd a növények.
Ha mindez elkészült, s megvan a beszerzendő növények listája, érdemes tájékozódni a faiskolai árakról. A tapasztalatok szerint a nagyobb településeken néhány kilométeres távolságban 30-50 százalékos árkülönbség is megfigyelhető. A vásárláshoz még egy tanács: ajánlott az olyan árudákat felkeresni, melyeknek saját katalógusuk van. Az ár-érték arány tekintetében a legjobb az az áruda, amely saját termékeit forgalmazza. A barkácsáruházak kínálata is kielégítő, de ezeknél már ajánlható az óvatosság. Még nagyobb tételek vásárlásakor is érdemes egyenként szemrevételezni a cserjéket, facsemetéket. Meggondolandó az is, hogy mekkora növényt vásároljunk. Akinek sietős, és a költségek sem számítanak, vásároljon nyugodtan termetesebbet, akinek van ideje, és kibír még egy-két évet, amíg a kertje majd azt a képet mutatja, amit elképzelt, az harmad-negyed árért megkapja a fiatalabb, kisebb növényeket. Például egy tízéves, két és fél méteres fügefáért elkérnek 30–50 ezer forintot is, míg az alig félméteres, hároméves csak ezer forintba kerül.
Az árudák, különösen a nagy kereskedelmi láncok alkalmazottai nem mindig ismerik portékájukat. Különösen figyelmesen kell eljárni, ha a kísérőcéduláról kiderül, hogy importált cserjéről van szó. Ajánlatos írásos „használati utasítást” kérni; ha sikerül ilyet szerezni, akkor a reklamációnak esetleg érvényt lehet szerezni. A legtöbb baj a télállósággal van. A hagyományosnak mondható magyar cserjék biztonsággal teleltethetők, de nagyobb óvatosságra van szükség a külföldi eredetű növényekkel, különösen a mediterrán fajtáknál.
Olvasóink leveleiből az is kiderül, hogy sok faiskolai eladó még mindig nincs tisztában a gyümölcsök termékenyülési viszonyaival. Gyakorta számolnak be arról, hogy fájuk szépen virágzik, de termést nem hoz. Ez a faiskolák felelőssége is, ugyanis az eladónak figyelmeztetnie kellene a vevőt, hogy a kiválasztott fajta önmeddő, vagyis a közelben porzó társra is szükség van. Az almafélék között a modern fajtáknál már elvárás, hogy öntermékenyülő legyen, de a starkingnak, a golden deliciousnak vagy a régi, finom jonatánnak szüksége van más fajták virágporára. A birs például öntermékenyülő. A körte általában önmeddő, igaz, az olyan népszerű fajok, mint az arabitka, a clapp képes önmagában is termést hozni, de biztos szüretre csak akkor számíthatunk, ha egymást porzó társakat is telepítünk. A csonthéjasok között a cseresznyék és a meggyek is többségükben önmeddők. A kajszibarackok általában öntermékenyülők. A szilvák és az őszibarackok esetén fajtája válogatja, hogy saját vagy más pollenjére is szükség van-e a biztos terméshez. A szamócák, málnák, piros ribiszkék öntermékenyülők, a feketeribiszke-fajták között találunk öntermékenyülő és önmeddő fajtákat is.
Tudni kell azt is, hogy tavasszal a gyümölcsfák jóval több virágot bontanak, mint amennyiből termés lesz. A kutatók kiderítették, hogy az almaféléknél legfeljebb a virágok 25-30 százalékából, a meggy, cseresznye esetében igen jó eredmény, haminden nyolcadik virágból lesz termés, a szilvánál pedig ez az arány húsz a háromhoz.
A jövő héten a téli kertek növényeiről írunk.
