Az a hang – ráadásként, utoljára
– A végén már nem a drogok, hanem az alkohol (jelentette a problémát), noha teljesen józan volt, amikor a felvételt készítettük – nyilatkozta az örökifjú amerikai sztár a Daily Mirrornak. Majd tapasztalatból hozzátette: „Az 1960-as években sokan kábítóztak, de én le tudtam állni. Azok a kevesek, akikről tudtam, hogy nem tudták ezt megtenni, meg is haltak. Bárcsak sokkal hamarabb beszélhettem volna (Winehouse-zal), hogy lassítson...”
Az I Left My Heart in San Francisco-ról (San Franciscóban hagytam a szívemet) az egész világon ismert Bennett akaratlanul – ám az eladási sikerlisták szerint igen sikeresen – hozza vissza e földi világra a könnyűzenei élet legtragikusabb idei veszteségét. Igaz, csak egyetlen szám erejéig teszi ezt. A Bennett szeptemberi születésnapjára időzített Duets II – az öt éve már bevált „kettősök” méltó folytatása – ugyan Aretha Franklint, Lady Gagát, Queen Latifah-t és a csaknem ötvenévesen is álomszép Sheryl Crow-t is felvonultatja a legnagyobb sztárok közül, Amy Winehouse posztumusz, utolsó éneke azonban igazi különlegesség. A duettekkel köztudottan a néhai Frank Sinatra nyomában járó Bennett az 1930-as évek óta népszerű szám, a Body and Soul feldolgozásával Ella Fitzgerald vagy Billie Holiday szerepébe illeszti Amy Winehouse-t. Az iTunes-on és másutt önálló életet is élő produkcióból befolyó bevételek a tragikus sorsú énekesnő apja által létrehozott alapítványt támogatják.
Furcsa, de legalábbis különös párosról van szó. Egyfelől a kokainba harminc éve csaknem belehalt, mostanra már ki- és letisztult, kifogástalan eleganciával öltözködő nagy túlélő, tizenötszörös Grammy-díjas – a sokadvirágzását élő Bennett életkorában soha nem került még fel senki új albummal a Billboard 200 legtetejére. Másfelől az önpusztítást a végletekig fokozó, általában zilált külsejű londoni lány, akinek az apja is alig élt még, amikor az Anthony Dominick Benedetto néven született New York-i énekes a Because of You-val 1952-ben debütált...
Hogyan is jöttek hát össze? A Benedetto néven festőként, a filmrajongók számára a Robert De Niro főszereplésével bemutatott 1999-es Analyze This (magyar címe: Csak egy kis pánik) gengszterkomédia zárójelenetéből is ismert Bennett elmesélte ezt a Quebecor kanadai médiabirodalom tudósítójának. Amy és apja tavaly látogattak ki a Royal Albert Hallba, hogy meghallgassák az amerikait. – Mindig is felvillanyozva érezte magát velem. Én konferáltam fel, amikor az első Grammyjét nyerte. Ezt soha nem felejtette el, nagy rajongóm volt. Odajöttek hozzám a színpad mögött az apjával és a barátjával, és csodálatosan viselkedtek. Elmondták, mennyire remélik, hogy összehozhatunk mi ketten is valamit. Így is történt, és nagyszerű felvétel készült – mondta a február-márciusban, egy londoni stúdióban rögzített produkciójukról Bennett. Úgy véli: „hiszik vagy sem”, a 27 évesen elhunyt Amy Winehouse-é volt a legnagyszerűbb énekhang, amit hallott a kortársak között. Azaz igencsak méltó a helye a legnagyobb dzsesszénekesnők, Holiday, Fitzgerald vagy éppen Dinah Washington társaságában.