– Az enyémek – felelte a tizennyolc éves Öcsi, és nemsokára már rendes szöveggel hangzottak fel a nóták.

A tévében az első 1961-ben: „Nem kell nékem nagyhercegnő, Monacóba nem utazom...” Ezt speciel ketten dalolták az élő szilveszteriműsorban, de nem sokkal később S. Nagy kiszállt az énekesduóból, mondván: „Elég nekem a színpadból!” Az ifjú szerzőpáros azonban együtt maradt, olyannyira, hogy egy idő után sokan azt hitték, a Payer, S. Nagy egyetlen név...

Annak a szilveszternek ötven esztendeje. Payer András arra készült: az idén megünnepli pályafutása kezdetének fél évszázados évfordulóját. Meg a hetvenedik születésnapját. Egyiket sem ülhette meg: márciusban elhunyt. Ám a jubileumi koncertet, melynek szervezéséhez még ő fogott hozzá, szombat este megtartják a Stefánia-palotában.

Lesz mit játszani. Az Ó, egy Alfa Romeótól a Minden jót, Mónikáig, a Gedeon bácsitól a Mondd, ugye, álom volt csak az egészig (milyen fiatalos érzelmekkel adta elő azt pesti vigadóbeli szerzői estjén a kilencedik ikszhez közeledő szövegíró, Vándor Kálmán!), az Annyi arc ismerőstől a Nincsen olyan emberig. Ezeket a számokat a hatvanas–hetvenes években legalább a fél ország dúdolta, ha nem is tudta kivágni oly magasan, mint Szörényi Levente, hogy „sírni kell”... A dalt az Illés kísérte 1966-ban, mivel a Payer-kompozíciók a táncdal- és a beatszakmát egyaránt megmozgatták; főleg persze a slágerénekeseket, Aradszky Lászlót, Korda Györgyöt, Koós Jánost, Magay Klementinát, Mikes Évát, Szécsi Pált, Toldy Máriát, Vámosi Jánost, Záray Mártát, de a Bergendy és a Liversing együttest, továbbá Katona Klárit, Koncz Zsuzsát is.

Szombaton –másokmellett – Bangó Margit és Charlie is megszólaltat néhány dalt, a hangulat pedig nyilván hasonlatos lesz a Béke, az EMKE, a Lidó, a Savoy hajdani miliőjéhez. Akkoriban „Öcsi” még valósággal gyártotta a számokat, életének utolsó évtizedeiben viszont több kiadatlan kottája hevert a fiókban, mint ahány szerzeménye lemezre került. „Úgy sem játszaná a rádió” – emlegette csalódottan, s bizony elérkezett az idő, amikor a közszolgálati adó is monoton zenét sugárzott huszonnégy órán át.

Nem fogok szomorkodni érted –csendül fel nótáinak egyike a Stefánián.

Dehogynem – mondom majd magamban.

Ez az arc ismerős