Nem szabad késlekedni, mert ha betegen vagy tetvekkel, atkákkal együtt kerülnek a növények a lakásba, pincébe, lépcsőházba, akkor igencsak kétséges, hogy megérik-e a tavaszt.

Minden, magát hozzáértőnek mondó és alapos kertész még a behordás előtt megfelelő szerekkel lepermetezte növényeit, így sem gomba, sem kártevő nem dézsmálja őket. Ha a mostani revízió alatt mégis valamilyen szokatlant észlelnének, akkor azonnal cselekedni kell. A levelek színváltozásáért, foltjaiért a nedvesség hiá nya vagy valamilyen gomba, baktérium okolható. Ezek a levelek már menthetetlenek, de az egész növény számára segítség lehet egy megfelelő szerrel végzett permetezés. Ha a kórt pontosan megállapítják, az már fél siker. Segítséget jelent az internet. Ha valamelyik keresőprogram rubrikájába bepötyögik a növény nevét s a „betegségei” szót, majd a felkínált lehetőségek között a képeket választják, akkor már csak a beteg levélhez hasonlót kell megtalálni. Ennek alapján megkereshetők a kórtörténetek és a védekezés módozatai. De segítséget nyújtanak a gazdaboltok eladói is. Szerencsére már bárhol hozzáférhetőek a sokféle betegséget okozó gombákat elpusztító, környezetüket nem károsító vegyszerek.

A rovarokkal aránylag egyszerűbb a helyzet,mert az egyedek felismerhetők, még akkor is, ha nem mozognak. Ehhez persze egy nagyítóra is szükség lehet. A jelenlétüket mutató első intő jel a ragacs vagy a fehér pamacs. Ha a növény cserepének szélén, tálkáján, netán a lombja „árnyékában” ragadós anyagot találnak, akkor elő a nagyítóval, s ha szükséges, a zseblámpával is. Érdemes a levelek fonákját, a törzs, az ágak, hajtások rejtett részeit alaposan szemügyre venni. A ragacsgyártó minden bizonnyal valamilyen tetű lesz. A legtöbb tetűt valamilyen piretrinporral el lehet intézni. Ez olcsó, egyszerű és környezetkímélő megoldás. Vannak azonban trükkös tetvek is. A szobanövények legveszélyesebb kártevőjének, a pajzstetűnek találó az elnevezése. A leleményes állatka a legfeljebb két milliméteres szürke-barna pajzs alá bújik. A kemény, fényes, viaszszerű levelű növényeket kedveli. Ha kevesen vannak, finoman le lehet vakargatni a növényről, s jöhet egy alapos szappanos permetezés. Ha sok száz pajzsot találtak, akkor a kertészeti boltban tanácsot és megfelelő vegyszert adnak ellenük.

A viaszos pajzstetű még rokonánál is rafináltabb módszerrel próbálja túlélni a támadást. A szárak elágazásaira vagy a levelekre ragadt apró szöszök, vattacsomók alatt lapul meg. A pajzstetűhöz hasonlóan kell ellene védekezni, ha azonban a fertőzést követő 2-3 hónapon belül, tavasszal sem tűnik el, a többi növény érdekében jobb, ha a megtámadott példány távozik a kertből, lakásból.

A tetvek népes családjának egyik büszkesége lehet a takácsatka. Ha finom, pókhálószerű szövedéket találnak a hajtáscsúcsokon vagy a levelek között, biztosak lehetnek abban, hogy megérkeztek a takácsatkák. Általában a levélfonákon parádézó takácsatkák szívogatása nyomán, messziről nézve, a leanderek levele fakó szürke lesz. A nagyító alatt azonban kiderül, hogy egy-egy levél zöld színét a sok ezer szívásmiatt veszítette el. Aki ilyen növénnyel indul a télnek, biztos lehet benne, hogy tavaszra kopasz virgácsot talál az edényben.

A jövő héten a kegyeleti kertekről írunk.

A leander kártevői

A pajzstetvek többnyire a levelek alján helyezkednek el, leginkább a főér közelében, ott, ahol a legtöbb a nedvesség. Itt szívogatják a leander nedveit. A nőstény a petéit egy pajzsszerű képződmény alá, védett helyre rakja.

Miután a kicsik lábra kapnak, kibújnak a pajzs alól, és pár napig még mozognak, majd ők is a maguk készítette pajzs alá bújnak.

A pajzstetvek nem csak azzal ártanak, hogy szívogatják a leandert: az általuk termelt ragacsos anyagon, a mézharmaton megtelepednek a korompenész gombái, és a ragadós réteg alatt a növény megfullad. Súlyosabb fertőzésnél le kell vágni a leveleket, ágakat.

A bujkáló takácsatkák észrevétlenül teszik tönkre a növényt. Kellemetlen és nehezen irtható ellenségnek számítanak. Az apró, pókszerű, pirosas állatkák gyorsan mozognak. Repülni ugyan nem tudnak, viszont a szél, a madarak és a rovarok terjesztik őket. A nőstények védett helyen áttelelnek, sőt a telelőben még szaporodnak is, ezért nagyon fontos a teleltetés előtti kiirtásuk.