– Gyönyörű lábai vannak, de most nem ez az érdekes, hanem ahogy egyre halkabban kopog a cipője a fapadlón, amint távolodik. S amint eltűnik a forgóajtó sötétjében, már újra csend van. Ilyen egy igazi crescendo, magas sarkú cipőre írva – hozza fel példaként arra, hogy mindenütt ritmusok, ütemek bújnak meg az embert körülvevő éterben.

Van der Poll életében a ritmusok kétség kívül főszerepet játszanak. A holland fiatalember a Percossa egyik dobosa, a Magyarországon már többször megfordult együttes október elején Budapesten és Szombathelyen fog fellépni.

A Percossa nemrég a Benelux államok legjobb ütősbandája lett, a hivatalos elismerést a legnevesebb németalföldi szakmai magazintól kapták. A négytagú társulat közel két évtizeddel ezelőtt alakult zeneakadémistákból, akik bár klasszikus ütőhangszer szakon tanultak, de közös volt bennük a nyugat-afrikai, brazil, valamint távol-keleti ritmusközpontú zene-, és érzelemvilág szeretete. Néhány buli után a tanulmá nyaik mellett megspórolt pénzükből furgont béreltek, és nekiindultak Dél-Franciaországnak.

– Fantasztikus időszak volt, éjjel-nappal, esőben, szélben, tűző napsütésben játszottunk. Ott jöttünk rá arra is, hogy a ritmusokat humorral ötvözve milyen hatást lehet gyakorolni az emberekre. Remek érzés volt látni, ahogy a munkába igyekvő halászok megálltak néhány percre, komoly arccal füleltek, aztán elröhögték magukat. Látszott rajtuk, jobb kedvvel vágnak neki aznap a tengernek – eleveníti fel a kezdeteket Eric Robillard.

A Percossa lényege ugyanis éppen ebben, a humor és az ütemek váratlan sajátos egyvelegében rejlik. Azon kívül, hogy a holland fiúk játszanak klasszikus japán dobokon, fröccsöntött műanyag rudakon, s úgy általában minden eszközön és tárgyon, ami hangot ad ki, előadásaikban a pantomim, a modern cirkusz és a látványszínházak elemeit ötvözik. Egyik legsikeresebb darabjukban hat percen keresztül táncolnak – egy vadonatúj előadó-művészeti ágat, a ritmikus babzsákgimnasztikát bemutatva.

A zenekar tagjai az ezredfordulót követően döntöttek úgy, hogy a hangulatos tengerpartiutcákról, terekről a zárt helyekre, vagyis a színházakba vonulnak. A váltást teljesen prózai okkal magyarázzák: Hollandiában kiváló a színházi infra struktúra, a vidéki kisvárosokban, falvakban is tökéletes akusztikájú termek működnek. – Teljesen más úgy játszani, hogy az emberek a zenekar miatt jönnek el a koncertre, nem munkába rohannak éppen. Művészileg is jobban ki tudunk teljesedni – indokolja Robillard a négyes életében bekövetkezett legnagyobb változást.

A Percossa folyamatosan járja a világot, Tajvantól Nyugat-Európáig számos helyen megfordultak. Brazíliában, a Sao Paoló-i színházban bemutatott Hajlított vonalak című előadáshoz ők szerezték a zenét Itzik Galili rendező felkérésére, akivel dolgoztak korábban már Stuttgart és München modern táncszínházaiban is.

Kreatív társulatoknál nem ritka, hogy az évek során fokozatosan veszítenek az innovatív szellemiségből, amivel a Percossa nekivágott Európának. – Ugyanúgy izgulunk minden előadás előtt, bár most már kevesebb a lehetőségünk improvizálni, hiszen előre megírt számokkal dolgozunk. A zene és a humor univerzalitása azonban időtlen. Ami megnevettet egy francia halászt, azon egy japán matematikatanár is remekül fog szórakozni – vallja Janwillem a zenekar filozófiájáról.

Az ütem és humor tehát valóban örök. Akárcsak a magas sarkú cipők távolodó crescendója.