Finomra hangolt csend
– Annyit tudtunk róla, hogy Magyarországról jött, ahol most nagyon nehéz az élet. A hazáját elhagyta, de a sorsát magával hozta. Ahogy ránéztem, tudtam, élete végéig nem fog tőle szabadulni – folytatta a Népszabadságnak adott interjújában az 54 éves színész, akit a magyar nézők leginkább az 1990-es évek szomorkás délutánjait feldobó, Váratlan utazás című televíziós sorozat habókos professzoraként, Jasper Daleként ismernek.
Thomson, bár négyéves kora óta folyamatosan játszik színpadon és filmekben, a Torontói Egyetem természettudományi karán szerzett diplomát. A ma már Kanada egyik ismert színházi írójaként is számon tartott előadóművész angol irodalom szakon kezdett tanulni, de egy végigszenvedett év végén kirúgták. – A tanárok elemző gondolkodású diá kokat akartak látni a szakon, a bennem rejlő kreativitást nem értették, nem is tudták kezelni – idézte fel budapesti látogatása során a nehéz indulást.
Hamarosan Londonba költözött, ahol a Zene- és Színművészeti Akadémián a diploma mellett rengeteg élményt és tapasztalatot szerzett. –Shakespeare-t az angolok gyönyörűen artikulálva, érzékeny eleganciával adják elő, míg az amerikaiak a műveiben rejlő rengeteg humort és harsány életörömöt értik jobban. Egy ilyen vegyes társulattal utaztuk körbe Angliát, és így kerültünk később New Yorkba is – mesél a kezdetekről.
A Váratlan utazás óta független művészfilmekben és színházban játszó Thomson nincs túl jó véleménynyel New Yorkról és Hollywoodról. –Hiányoznak az igazi történetek, minden az eladhatóságról szól. Ahogy a Times Square-en, Toronto főterén is leszerelték a közvilágítást, mert nincsen rá szükség, az épületeken villogó hirdetésektől mindig világos van. Az éjszaka sötétjében botorkáló emberek a reklámok fényeiből tájékozódnak, ez mindent elmond a korról, amelyben élünk – rajzolt képet a modernizált ember világáról.
A fények egyébként központi szerepet játszanak munkájában: azért érkezett Budapestre, mert egy világméretű megemlékezéssorozatot készít elő az első világháború centenáriumának alkalmából. A 2014-ben induló program a háborúban elesett hősi halottaknak állít emléket azzal, hogy nevüket a világon több helyütt ugyanabban az időben, nevezetes helyeken vetíti ki. Egy hasonló programot már szervezett Thomson: 2008-ban Londonban a Trafalgar téri Kanada Ház falára hét éjszakán keresztül kivetítették az első világháború 68 ezer kanadai áldozatának nevét.
Ideje nagy részét azonban a színház tölti ki. A kortárs darabok mellett klasszikusokban is játszik, a történet ereje, sodrása a meghatározó számára, nem pedig a mű születésének dátuma. A Hamlet, az Antigoné és a Cyrano de Bergerac mellett sok tehetséges, fiatal kanadai rendező darabjában játszik. Kedvenc művének a Careful című munkát tartja: a történet egy osztrák városban játszódik, ahol a hegygerincekre nehezedő hó- és jégtömeg fenyegető lavinaveszélye miatt az emberek örökké halkan, suttogva beszélnek.
Szerinte a történetnek ereje van: csendről és figyelemről szól egy olyan világban, ahol zajos tereken reklámok ordítják arcunkba felszínes igazságaikat, megölve a vágyat a finomra hangolt értelemről. Amit sokan úgy neveznek: művészet.