A cserépkályha és a kandalló a régmúlt időkben a hőtárolás legbiztosabb eszköze volt: a nagy tömegű kő, agyag vagy samott a tűzrakás után átvette, és sokáig magában tartotta a tüzelőanyag égése során felszabadult hőenergiát. Az este jól megrakott cserépkályha reggelig őrizte a meleget – ilyesmire a központi fűtés elterjedése előtt más módszer nem volt.

A mostani reneszánszukat az indította el, hogy a kandalló és a kályha olyasmit tud, amit semmilyen rásegítő fűtéstől nem várhatunk: nemcsak hőérzetet nyújt (a legolcsóbb tüzelőanyag, a tűzifa segítségével baráti áron), hanem különleges, egyedi feelinget is.

A kandallós/kályhás fűtésnek természetesen a hátrányai is számosak. Ha rosszul szelel a kémény, vagy vizes a fa, könnyen befüstölik a lakást, a nyílt lángból vagy a kipattanó szikrából akár lakástűz is lehet. Még gyakrabban jelentkező probléma, hogy míg a központi fűtés térben és időben egyenletes eloszlású meleget biztosít, a cserépkályha ilyesmit nem tud: minél közelebb vagyunk magához a kályhához, illetve az égési cikluson belül a maximális hőleadás periódusához, annál melegebb van.

Első számú fűtési megoldásnak tehát a kandalló vagy a cserépkályha nem praktikus – legalábbis alapesetben. A találékony emberi elme ugyanis kiötlötte azokat az áthidaló megoldásokat, amelyekkel az említett hátulütőket ki lehet küszöbölni. Ezek közül a legegyszerűbb a kandalló kürtőjébe vagy a cserépkályha háta mögé beépített víztartály, ami megfelelő méretezés esetén akár egy központi fűtés kazánjának a funkcióit is elláthatja. Léteznek továbbá olyan rafinált fűtőrendszerek is, amelyekben a kandallóban felmelegített meleg levegő áramlik egy vezetékrendszerben, padló- vagy falfűtést biztosítva.

A kandalló – ha jól megépítették – örök: időnként felül kell vizsgálni, ki kell tisztítani, de egyébként tartós és megbízható. A cserépkályhát viszont 8-10 évenként akkor is át kell rakatni, ha rendeltetésszerűen használjuk. A hosszú élettartam biztosításához kell némi szakértelem. Ha a fa vagy a szén állandóan nagy lánggal ég, azt a csempe nem szereti, repedezni, törni kezd. (Az égés intenzitását elsősorban a szellőzéssel szabályozhatjuk.) Azt sem tűri jól a kályha, ha nem kap levegőt: ha az alaposan megrakott, majd begyújtott cserépkályhát idő előtt lezárjuk, megszüntetve a huzatot, akkor a tüzelőanyag izzásba jön, és a tűztér túlmelegszik – ennek következménye akár a cserépkályha felrobbanása is lehet. Ha azonban az alapszabályokat betartjuk, és időnként a korom eltávolításáról is gondoskodunk, cserépkályhánk szinte örök életű lehet: az építőelemeit (óvatos bontással, az egyes csempék beszámozásával) újra és újra fel lehet használni.

Kincskereső

A cserépkályha- és kandallóárak a 300 ezer forintos szint környékén kezdődnek, felső határ pedig gyakorlatilag nincs. Az építés és az átrakás költsége nagyjából az anyagár fele-harmada (az olcsóbb szerkezetek felépítése relatíve többe kerül). A használt cserépkályha 40-50 százalékkal olcsóbb lehet az újnál – bátran meg lehet venni, de érdemes szakemberrel megnézetni. Amit pedig mindenképpen célszerű – már csak a hangulat végett is – másodkézből beszerezni, az a fém alkatrészek és kiegészítők (ajtó, rostély, vödör, lapát stb.) sokasága: olyan kincsekre bukkanhatunk, amelyekhez hasolót sem találunk az üzletek jelenkori választékában.