Szentimentális utazás lesz, akár a legelső slágere, amelyet Les Brown nagyzenekarának énekeseként búgott a mikrofonba. Ez nem mostanában történt: még a második világháború befejezése után, 1945-ben. A dal Number One lett az Egyesült Államokban, és huszonnyolc héten át szerepelt a listán. Húsz évvel később Doris Day szentimentális utazása címmel adtak ki gyűjteményes albumot, és azt is vitték, mint a cukrot. Annak idején nem hitték volna, hogy a német származású szőke szépség –akit eredetileg Kappelhoffnak hívtak – még nagymama korában is lemezt jelentet meg...

Ilyen volt szőkesége

A nóták nagy részét egyetlen fia, a Beach Boys producereként is ismert TerryMelcher gondozta. Szintén nem manapság, hiszen a gyermek, akit Day tizennyolc esztendősen hozott a világra, 2004-ben elhunyt. Terry apja, Marty Melcher az Arwin Records tulajdonosa volt: a hölgy egész élete a gramofon, majd a monó és sztereó lemezjátszó körül forgott.

Meg a forgatás körül. Előbb volt énekes, mint mozisztár, de nem tudni, a lemez- vagy a filmstúdiókban szerzett-e nagyobb hírnevet. A kettő persze szorosan összefügg, hiszen Alfred Hitchcock legendás alkotásainak egyikében, Az ember, aki túl sokat tudott című filmben hangzott fel az a szám, amely Day védjegyévé vált. Bárhogy lesz, úgy lesz... Ez 1956-ban a slágeripar két legnépszerűbb terméke közé került; a másik DeanMartin dala, a Memories Are Made of This volt. (A Whatever Will Be Will Bet azóta ki tudja, hányszor dolgozták fel mások, Koncz Zsuzsa-koncert például nem múlik el e szám felidézése nélkül. Az angol futballszurkolók is rendszeresen ezt éneklik a meccseken. A Memories pedig az Egyesült Államokba emigrált magyarok örökösen dúdolt kesergőjévé lett az Oly távol, messze vagy hazám szöveggel.) Az „Amerika kedvenc szomszédlányaként” emlegetett Day megelőzte a rock and roll-korszakot, de az alatt is az USA felnőtt lakosságának emblematikus kedvence maradt. Miközben a fiatalok szétverték a mozit a Blackboard Jungle vetítésekor – ebben a filmben hangzott fel Bill Haley Rock Around The Clockja –, Doris a Secret Love-val andalította el a megállapodott közönséget. Annyira, hogy megdöntötte saját rekordját: ezzel a számmal 29 héten át maradt a listán. (Huszonnyolc hetet nem csupán a bemutatkozó slágerével produkált: a Love Somebody című nótával ugyancsak „huszonnyolcas” volt. Ezt azzal a Buddy Clarkkal énekelte együtt, aki a megjelenés után egy évvel, harmincnyolc esztendős korában repülőgépszerencsétlenségben meghalt.)

Day mindenkit túlélt. Négy férjét, továbbá hollywoodi partnereit, Clark Gable-t, Cary Grantet, Rock Hudsont, James Stewartot, Jack Lemmont és – filmnyelven – még sokan másokat. Ohióban született, de ma egy kaliforniai kisváros, a mindössze 3722 lakosú Carmel-by-the-Sea büszkesége. – Gyönyörű helyre leltem, nem vágyom máshova – mondta a BBC-nek. Vissza vonultságában van mire emlékeznie: „Nem csupán magas kort, hanem nagy időket is értem meg, olyanokat, melyeket nem lehet elfelejteni.”

A lemez – pardon: CD – amúgy nem épp a visszavonultságról tanúskodik. És magától értetődik, hogy a várható fogadtatásról Day ekképpen beszél: „Bárhogy lesz, úgy lesz...”