A saját leanderfióka értékesebb
Egy magára valamit is adó kertész nemcsak életben tudja leandereit tartani, hanem szaporítani is képes őket. Az már más kérdés, hogy a bővülő növényállomány sorsa mi lesz, mert ne feledjük, egy újabb leandernek, bármilyen szép is, téli helyet kell találni.
Az augusztus a legalkalmasabb a lean derek házilagos sokszorosításához. Az eljárások többsége egyszerű, és aki próbálkozik, nem sokat veszíthet, ha esetleg a fióka életre keltése nem sikerül. A szaporítás egyik nagy csoportja a vegetatív módszer. Ilyenkor a növényi részek reprodukálják az eredeti növényt.Genetikai értelemben ez a klónozás. Ha a dugvány egészséges növénytől származik, és a növekedéshez szükséges feltételeket biztosítják, ingyen jutnak új növényhez.
Többféledugványozási technika létezik. A kísérletező kedvű dugványozókat segíti a gyökereztető hormonpor is. A port tégelyekben árusítják. Az ezer forintba sem kerülő, sok tucat növény szaporítására való segédlet duplájára növeli az eredési esélyt. Azonban alaposan el kell olvasni a használati útmutatót, mert többféle –a növénycsoportoknak más és más –hormont árusítanak. Csak a dugvány tövét kell porba mártani, amely levélés gyökérdugványokhoz nem használható. A megadott dózisnál inkább kevesebbet, mint többet kell használni, ugyanis a bőséges hormonadag leállíthatja a sejtképződést.
A leanderek szaporításának legegyszerűbb és legelterjedtebb módja a hajtások gyökereztetése. Ennek a módszernek az a legnagyobb erénye, hogy az anyanövénnyel teljesen azonos új leandereink lesznek. Azt azonban tudni kell, hogy az egyes fajták, változatok gyökerezési hajlandósága eltérő, ezért is van az, hogy a különleges fajtákkal ritkábban találkozunk.
A hajtatás vizes szakaszának ideje legalább 3-4 hét. De, ha ez letelt és még nem bújtak elő a kis gyökerek akkor sincs baj. Sok múlik azon, hogy mi kerül a gyökereztető üvegbe. A tőről vagy szárról szedett vékonyka, fiatal hajtás valószínűleg később kezd virágozni, mint olyan vastagabból származó, amelyikmár virágzott is. A szaporításra kiszemelt hajtás lehet teljesen zöld, de a legjobb a félfás. A hajtatásnak legkésőbb augusztus közepéig van értelme, ugyanis csak ezek fognak a tél beállta előtt megfelelő gyökérzetet ereszteni. Ha még ennél is jobb szaporító részt keresnek, akkor a legjobb az, amelyikből a leanderre jellemző hármas elágazás indul, az elágazás alatt arasznyira kell leválasztani az anyanövényről, úgy, hogy a vágás egy csomó alatt 1-1,5 centire legyen. Még jobb az eredési esély, ha a vágás ferde.
A levágott hajtások vízbe kerülő részéről a leveleket gondosan el kell távolítani, mert, ahogy leveles virágcsokor a vázában, hamarabb elrothad az egész növény, mint megjelennélek a gyökérszőrök. Lehet gyökereztető hormont is használni, de a megfelelőt – a félfás növénykehez valót –válasszák! A legjobb, ha a dugványt megnedvesítik, a vízbe kerülő részt bemártják a hormonporba, hagyják megszáradni, s ezután kerül a vízbe. A legjobb, ha meleg helyen áll a gyökereztető edény. A gyökereztetés alatt a víz pótlásáról gondoskodni kell. Az üvegeket lehetőleg meleg helyen tartsuk, esetleg gyenge napon, a szabadban vagy a lakásban. Általában a világos konyha ideális, ott ugyanis szem előtt vannak.
Folyamatosan ellenőrizni kell, ha a víz zavaros lesz, netán megbarnul cserélni kell, ha a szár barnul, akkor az ilyen részt mielőbb le kell vágni. Egészen addig kell vagdosni, míg a közepén nem találkoznak fehér részszel. Ha már minden barna, akkor ki lehet dobni. Akkor lehet a földbe ültetni a csonkot, ha már legalább centis gyökerek nőttek.
Csak általános virágföld kerüljön a cserépbe. A tápsót, tápoldatot a következő átültetésig nem szabad használni. Nagyon fontos, hogy legalább egy hónapig ne száradjon ki a fiatal leander földje. Ha a szaporítás vége már az őszbe fut, akkor a szobába kell befejezni. A gondos ápolás ellenére is előfordulhat, hogy sikertelen lesz a próbálkozás, ezért nem árt, ha egyszerre több leandert hajtatnak.
A jövő héten a nyárvégi gyepmunkákról írunk.