Kertet építettek a lepukkant udvaron
Az 1893-ban épült, háromemeletes, negyvennégy lakásos Népszínház utca 42–44. szám alatti épület lakóinak mindehhez másfél millió forintnyi pályázati pénzt sikerült elnyerniük tavaly augusztusban a fővárostól, csakhogy nem a hagyományos társasház-felújítási kategóriában, hanem a egy környezetvédelmi pályázaton. „Próba, szerencse” alapon indultak el, mivel a pályázatot elsősorban iskolák, alapítványok, nonprofit szervezetek környezettudatos céljainakmegvalósítására írták ki. E támogatás segítségével lett a belső gangos, szürke, józsefvárosi udvarból egy igényes, esztétikus park.
A Népszínház utcai ház átlagosan 10–15 éve ott élő lakóinak összekovácsolódását valószínűleg a társasház periferikus helyzete segítette leginkább. Ezért csak a bennélők pénztárcáján, munkabírásán, no és szemfülességén múlik, hogy az ódon, a rendszerváltáskor már igencsak lerobbant állapotú házat fokozatosan szépíteni-újítani tudják. Az épület kezelője, Hódi Ágnes elmondta, úgynevezett őstársasházról van szó, melyet az 1948-as államosításkor csak részben vettek el tulajdonosaitól. Az épületben hat magáningatlan maradt. A házat még 1990-ben privatizálták, ám épp a vegyes tulajdoni helyzet miatt a lakóközösség később kizáratott az önkormányzati társasházfelújítási pályázatból. Azokon ugyanis csak azok indulhatnak, melyek a rendszerváltás utánimagánításkor száz százalékig állami (önkormányzati) tulajdonban voltak.
A Népszínház utcaihoz hasonló össze fogást sehol sem tapasztalt még Hódi Ágnes, aki munkatársával több mint kéttucatnyi házat kezel. A józsefvárosi lakóközösség ráadásul igencsak vegyes összetételű mind származását, mind társadalmi hátterét tekintve. Az udvar hivatalos átadására a lakók által készített ételsor jól példázza ezt: a főmenü zsidótojás, cigánykenyér és magyaros gulyásleves, valamint lángos volt, amit a házbeliek összefogásukat hangsúlyozandó állítottak így össze.
A nehéz helyzetű lakóközösség közös képviselője tavaly bukkant rá a főváros környezetvédelmi pályázatára, de mint azt Strausz Éva, a társasház számvizsgáló bizottságának tagja elmondta, eddig sem ültek ölbe tett kézzel: tavaly tavasszal társadalmi munkában kifestették a korábban szintén önerőből felújított, addig aládúcolt körfolyosókat, a korlátokat, néhány éve pedig – lakáskassza segítségével – 4,5 millió forintért felújították a gázhálózatot. Tervezik még a kapualj teljes rekonstrukcióját és egy lift beépítését is. Ami az udvart illeti, a lakók a pályázati összeget hasonló nagyságrendben tudták megtoldani. Egyre többen belátják, hogy csak a maguk erejéből tudnak továbblépni: ezt jelzi, hogy a korábbi több millió forintos közösköltség-tartozás mostanra jóval egymillió forint alá csökkent.
Az udvar átépítése egyébként nem volt építésiengedély-köteles – tudtuk meg Gincsainé Fazekas Ilonától, a kivitelező Fagica Kert Kft. ügyvezetőjétől. Hozzátette, az eredeti vállalkozó kapacitáshiány miatt visszalépett, s módosítani kellett a terveket is. Szerencsére tartani tudták a határidőt, így a lakók nem estek el a pályázati pénztől.
UDVARBOLOND címen nyílt fotókiállítás Budapest legszebb belső udvarairól a VII. kerületi Dob utca 18. alatt működő Lokál kávézóban. A tárlaton a kapuk mögötti kincsekről nyerünk képet.
A kivételre vadásznak
A lakóközösségek 20-30 százaléka élhet úgynevezett őstársasházban, jellemzően Budapesten – tájékoztatott a Magyar Társasházkezelők Országos Szakmai Szövetségének elnöke, Langer Ivánné. A nagy arány abból adódik, hogy idetartoznak a 30-40 éve, eleve társasháznak épült, már akkor magántulajdonú épületek. Ezek a leginkább önkormányzati kiírású felújítási pályázatokon eleve nem indulhatnak, csak néha van egyegy kivétel. Ugyanakkor az állam, a különböző alapok, minisztériumok tenderein ezek a lakóközösségek is pályázhatnak. Bár még ma is akad, aki panaszkodik, a tulajdonosok többsége már beletörődött, illetve elfogadta ezt a lakásprivatizációval kialakult helyzetet. Ennek ellenére tény, hogy sokan szenvednek emiatt hátrányt, miközben – hasonlóan más társasházakhoz – közülük is nem kevesen küszködnek pénzhiánnyal. Helyi pályázati források híján képtelenek elvégezni a szükséges felújításokat, és a karbantartás is halmozódó problémát jelent.
