A döntésben valószínűleg szerepet játszhatott a múlt heti szerbiai fiaskó is: Belgrádban táblás ház előtt blamálta magát a sajtóba jó ideje leginkább toxikológiai problémáival bekerülő brit előadó. A turné első állomásán ugyanis részegen lépett fel. Csak motyogva volt képes előadni dalait, alig tudta tartani a mikrofont, többször eltűnt a hátsó traktusban. A kínos üresjáratokat zenekar próbálta kitölteni. Kevés sikerrel. A rajongók fütyültek, a közönség nem szereti, ha hülyére veszik.

Amy Jade Winehouse 1983-ban született Észak-Londonban, taxisofőr apjának és gyógyszerész anyjának köszönhetően korán beoltódott a zenével. A fáma szerint altatódalok helyett (és mindig) Frank Sinatrát énekelt a mamája, a szülői példa pedig ragadós lehet: a tanárok alig tudták csendben tartani a kis Amyt.

Első gitárjához 13 évesen jutott, nem sokkal később pedig már saját szerzeményeket is írt. Meg újságot. Közben egy dzsesszbandában énekelt. Az áttörés 2003-ban jött, ekkor jelent meg az első nagylemez Frank címmel, amelyet a hiphopban is nyomuló Salaam Remi produceri munkája vitt sikerre, de ne felejtsük: Winehouse nemcsak énekesnőként, hanem társszerzőként is jegyzi a dalok többségét.

A kritikusok odavoltak Amyért. Macy Grayhez és Sarah Vaughnhoz hasonlították az akkor mindössze húszéves tehetséget. A második, Back to Black című anyag váltást hozott. Az ötvenes-hatvanas évek soulja keveredik a modern rhythm and blueszal (R & B), mindezen igencsak személyes vonatkozású, „élményrögzítő” dalszövegek játsszák az öntet szerepét.

Amikor naptárjában nem a heroinos hétfő, kokós kedd, szittyós szerda bejegyzések szerepelnek, akkor hihetetlenül tud énekelni. Eddig csak két lemeze jelent meg, a szakma az egyik legnagyobb, félig-meddig beteljesített ígéretként tartja számon – nem érdemtelenül. Ezen kívül nagyon tud inni.

Ha kiüti magát, gyakran agresszív lesz, verekszik. Drogbirtoklásért is letartóztatták, pár órával később kiengedték, nem tudták bizonyítani, valóban cracket szív egy videofelvételen. Minden balhét megúszott eddig felfüggesztett szabadságvesztéssel, meg némi „aprópénz” kifizetésével.

Mindenesetre valami nagyon különleges hang bújt el Winehouse torkában: öt Grammyt nem kap az ember félhamis „süssfelnapra”. Most éppen nem is szeretjük annyira, hiszen lemondta a budapesti koncertet. Ami azért különösen fájdalmas, mert a hazai „Winehouserek” először láthatták volna Magyarországon kedvencüket. Persze így még mindig jobban járunk, mintha egy szétszívott-szétpiált 27 éves nőt látnánk a Sziget nagyszínpadán, aki azt sem tudja, merre van az előre.

Kár, hogy visszaesett, pedig állítólag sikeresen küzd függőségei ellen. Egyébként meg szeretjük vicces, önironikus vagy éppen kőkemény dalszövegeit, bőr alá hatoló altját.

Szeretjük azt is, ahogy józanabb napjain ki tud nézni. Leginkább talán azt, hogy napi mantrákkal szolgál: elég reggel meghallgatni a Back to Blacket, a Tears Dry on Their Ownt vagy a Love Is a Losing Game-et, estig a fülünkben lesz a dallam, dúdolhatjuk villamoson, rázós trolin vagy kerthelyiségben üldögélve. A You Know I’m No Good közbenmeg az járhat a fejünkben, hogy persze Amy, tudjuk, tudjuk, de azért legyél mégis olyan jó, és ne állj meg két lemeznél. Lécci!