A szabadon álló kisebb-nagyobb cserjékből nyugodtan kivehetnek egy-egy nagyobb sűrítő ágat, részt is, hasonlóan vághatók a fák zavaró ágai is. De ilyenkor egy-egy rossz irányba induló erőteljesebb vesszőt, gallyat is ki lehet nyisszantani a kisebb-nagyobb bokrokból. Fontos lenne ezt a munkát elvégezni, mert most még csak egy, legfeljebb ceruzavastagságú sűrítő, felesleges rész kivágásáról van szó, néhány év múlva viszont már egy koronarész indulhat erről a vesszőről. A megfelelő válogatással a fácska nem pazarol energiát olyan hajtások felnevelésére, amelyeket később a fás metszéssel kellene eltávolítani. A nagyobb sebek ejtésekor érdemes valamilyen sebkezelőt használni, de jó az ólommentes olajesték is.

Júliusban a zöldválogatás, az elvirágzott növényi részek eltávolítása adja a legtöbb munkát a hobbikertésznek. Sokan ezt elhanyagolják, pedig a harmonikus növényfejlődés miatt néha szükség van az értő segítségre. A nyár elején növekednek legerőteljesebben a fiatal fák és cserjék, ezért ilyenkor gyakrabban kell öntözni (az idei június eleji időjárás ezt a munkát levette a kertészek válláról). A gondoskodást az életerős növény bőséges hajtáskoszorúval hálálja meg.

A fiatal és az idősebb cserjék alját is tisztítani kell. Az intenzív növekedéshez minden tápanyagra szüksége van a növénynek, és sokat elvehetnek tőle a gyomok. Aki rendszeresen tisztítja a cserjék tövét, tapasztalhatja, hogy milyen gyorsan lehagyják a növekedésben a gazos társakat. Mindez fokozottan igaz a sövények bokraira. Ráadásul ezeknek még egymással is versengeniük kell.

Nyáron is kell metszeni, ha azonban valaki rosszul kezeli az ollót, akkor satnya torzó, a faja szégyene válhat a jobb sorsra érdemes növényből. A metszés és növényorvoslás tudományának elsajátítására érdemes időt fordítani, mert aki megismeri a növény külső és belső igényeit, tulajdonságait, a szomszédokkal szemben óriási előnyre tehet szert.

A cserjék, fák alatti gyeprészek ápolására külön fi gyelmet kell fordítani. Nem tetszetős, ha az ilyen részen a gyep kopottas, a gaz fel- vagy bekúszik a bokrok alá, az évelők vagy az egynyáriak ágyásaiba. A különbség csak akkor látható, ha már elvégezték a szegélyezést. A kert növényei önálló és látványos életet kezdenek élni, amint sikerült a félhold alakú szegélyvágóval körbekaréjozni a gyepet. (A szegélyvágót évente csak néhányszor szabad használni.) Ha már rendeződött a gyep és a mellette, vagy a gyepen élő növények optikai elválasztása, akkor érdemes a fák alsóbb, a gyep fölé lógó, a fűnyíróba akadó ágait is levágni.

Egy másik trendi megoldás, ha a tömbösülő cserjék lehajló karjai söprik a földet. Az ilyenek a hosszú autóbejárók melletti sövénysoroknál mutatnak nagyon jól. Ezt úgy lehet elérni, hogy a legalsó ágakat kivágják, s a felettük lévő sorban állókat hagyják hosszabbra.

Ilyenkor nőnek a legintenzívebben a kúszónövények is, ezek kordában tartásával és a kívánt irányba terelésével is most kell foglalkozni. Vannak közöttük önmaguktól léggyökerekkel, tapadókkal, kacsokkal kapaszkodó futófajták. Mások csak gyenge indákkal igyekeznek támaszkodni, s vannak olyanok, amelyek csak növekednek, s számukra támasztékról, rögzítésről kell gondoskodni.

Külön kategóriát képviselnek azok a cserjék, amelyeket ilyenkor kötelező megmetszeni. Ezek a tavasszal virágzók (aranyvessző, orgona), őket csak virágzás után szabad megmetszeni.

Mindenképpen irtandók a kertből a néha csinosan mutató invazív fajok, ezek ugyanis, ha egyszermegjelennek, akkor előbb utóbb mindent elfoglalnak. Ha egy-egy szokatlan, életerős növény megjelenik a kertben, jobb rögvest kirántani a földből. A jövő héten a szoliternövényekről írunk.

Térhódító növények

A botanikusok összeállították a hazai kertekben előforduló invazív fajok jegyzékét: alkörmös (Phytolacca americana), átoktüske (Cenchrus incertus), bálványfa vagy ecetfa (Ailanthus altissima), betyárkóró (Conyza canadensis), bíbor nenyúljhozzám (Impatiens grandulifera), borzas kúpvirág (Rudbeckia hirta), csicsóka (Helianthus tuberosus), egynyári seprence (Erigeron annuus), fehér akác (Robinia pseudo-acacia), gyalogakác (Amorpha fruticosa), japán komló (Humulus scandens), kanadai aranyvessző (Solidago canadensis), kaukázusi medvetalp (Heracleum mantegazzianum), keresztlapu (Erechtites hieraciifolia), keskenylevelű ezüstfa (Elaeagnus angustifolia), kisvirágú nenyúljhozzám (Impatiens parviflora), kőrislevelű vagy zöld juhar (Acer negundo), magas aranyvessző (Solidago gigantea), magas kúpvirág (Rudbeckia laciniata), nyugati ostorfa (Celtis occi dentalis), olasz szerbtövis (Xanthium italicum), őszirózsa fajok (Aster spp.), parlagfű (Ambrosia artemisiifolia), parti szőlő (Vitis riparia), selyemkóró (Asclepias syriaca), süntök (Echinocystis lobata), sokvirágű napraforgó (Helianthus decapetalus), sziklai szőlő (Vitis rupestris), vadszőlő fajok (Parthenocissus spp.), vörös kőris (Fraxinus pennsylvanica).

Nem tud zöld ágra vergődni növényével? Kérjen segítséget a szerzőtől!

czaunerp@nepszabadsag.hu vagy kertesz.nolblog.hu

A japán birs csak akkor virágzik kiegyensúlyozottan, ha rendszeresen metszik