A kert kialakításakor, és egy állandóan lakott lakásba a szobanövények válogatásakor a fényviszonyok mellett arra kell ügyelni, hogy az öntözésre milyen lehetőségeink vannak. Megkülönböztetünk nagy vízigényű és kis vízigényű növényeket.

A helyes öntözés a házi növénynevelés egyik legnehezebben elsajátítható feladata. Már csak azért sem egyszerű a megfelelő gyakoriságot, vízdózist és napszakot eltalálni, mert a cserépben, ládában élő növények napi vízigénye is változik. A nagyobb gyakorlattal rendelkező növénybarátok felismerik a szomjas növényeik jelzéseit. Ilyenkor változhat a levelek színe, feszessége, a levélnyelek állása.

Nem kell gyakran öntözni, ugyanis növényeink így elkényelmesednek, s a bőséges locsolás hatására nem növesztenek erős gyökérzetet, ami viszont általános kondíciójukat rontja. Egy hosszabb vakáció így könnyen kiütheti kedvenceinket.

A gyep számára 20 fokon kéthetente elegendő négyzetméterenként 20 liter vizet kijuttatni, míg 30 fokon már 5-6 naponként ennek a duplájára van szükség. Homokos talajon több részletben érdemes öntözni, mivel gyenge a föld vízmegtartó képessége. Kötött talajon kifejezetten káros a mindennapi öntözés, mert ilyenkor a gyökerek nem hatolnak elég mélyre, és emiatt gyengébb lesz a növények általános kondíciója.

Olvasóink gyakran kérnek öntözési tanácsot, a tapasztalatok szerint félnek a bő locsolástól, nem is sejtik, hogy a növények meglepően sok vizet igényelnek. Egy-egy átlagos növényről elmondható, hogy egy kilogramm szárazanyag (levél, szár, virág, gyökér, termés) előállításához több száz, esetleg ezer liter vízre van szüksége. Például a dísztökféléknek 800 liter vízre van szükségük ahhoz, hogy egykilónyi tököt neveljenek. A szabadban élő növények esetében egyszerűbb a helyzet, mert a terjedelmes, hosszú gyökérzetükkel alaposan behálózzák a rendelkezésre álló területet.

A díszkertekben az öntözés szempontjából megint külön kategó riát képviselnek az egynyáriak. Ezekről általában elmondhatjuk, hogy hosszú nappalos növények, a nyári hosszú megvilágításban nyílnak. A fény mellett általában a víz és a pára mennyisége is meghatározza fejlődésüket. Ha nő a hőmérséklet, akkor egyre nő a növények vízigénye is. A szárazságtűrő növényeket –ilyenek a népszerű büdöskék, bokros margaréták – elegendő kiültetés után a begyökeresedésig öntözni. A vízigényesebbek, például a kukacvirág, petúnia, a vakondűző ricinus –a természetes csapadék kétszeresét igényli.

A jövő héten a csámpás sövények kiigazításáról írunk.

Vízválasztó: a növény dönt

ÖNTÖZÉSTESZT

A növények, különösen az edényben élők pontosan jelzik, ha szomjasak, csak ismerni kell jelzéseiket, amelyek azonnal árulkodnak a túl kevés, vagy a túl sok locsolásról egyaránt.

A levelek sárguló, majd megbarnuló széle általában alacsony páratartalmat jelez. Ha ilyet tapasztalunk a szobanövényeknél, akkor gyakori permetezéssel lehet hűteni őket, de jó az is, ha egy nagyobb cserép alatt a tálcába, az edény alá kavicsokat helyezünk, és gondoskodunk arról, hogy állandóan víz legyen a tálban.

Ha túlságosan sok víz jut egy növénynek, akkor a levelek növekedése előbb leáll, majd foltokban rothadni kezdenek, megsárgulnak, felcsavarodnak és lehullnak. A gyökerek is elrothadnak a túlságosan bőséges víztől, és ez is növényhalálhoz vezet.

A kevés víz hatására a levelek jellemzően fonnyadnak, kókadnak, az alsó levelek sárgulnak, csavarodnak, majd lehullanak. Hasonló figyelhető meg a virágok esetében is.

Általában a rügyező, illetve bimbózó, gyorsan növekvő, nagy és sűrű levélzetű, mocsaras, lápos, hűvös vidékről származó növények igényelnek több vizet és rendszeres öntözést.

A kis vízigényű növények is könynyen felismerhetők a vastag bőrszerű leveleikről, ilyenek a pozsgások.

Ugyancsak félreérthetetlen jelzés a vastag gyökér is arra, hogy a növénynek az átlagnál kevesebb öntözés is elegendő a jó közérzethez, és a megfelelő növekedéshez.

Több vizet igényelnek a szűk cserépben élő növények, kevesebbet azok, amelyek méretükhöz képest nagyobb edényben élnek.

Néha a vízből is sok lehet