1991-ben a CBS 60 minutes című magazinműsora riportot készített egy különös francia jelenségről. Arrafelé bizonyos tájakon az emberek naponta fogyasztanak nehéz ételeket, zsíros sajtokat és nagy, testes vörösborokat, mégis feltűnően kevesebben szenvednek szív-érrendszeri betegségekben, sőt a várható élettartamuk is hosszabb, mint az ameri kaiaké. A jelenséget „francia paradoxonnak” nevezték el. Az okát akkor még senki sem tudta pontosan, de azt már az első magyarázatok felvetették, hogy a sajátos mediterrán étrend és a rendszeres borfogyasztás lehet a titok nyitja. Már önmagában ez elég volt ahhoz, hogy a következő évben több mint 40%-kal nőjön Észak-Amerika francia bor iránti igénye, sőt a marketingzseni franciák azt követelték a hatóságoktól, hogy boraikon tüntethessék fel az „Egészséges élelmiszer” jelzést.

Persze nem tüntethették, de néhány évvel később így is tudományos igazolással ért fel a számukra az, amikor kutatók a borban beazonosítottak bizonyos flavonoidokat, növényi eredetű, gyógyhatású vegyületcsoportokat. Azóta már számos kutatás bizonyította, hogy ezek a (főleg vörös)borban található polifenolos vegyületek olyan kedvező tulajdonságokkal rendelkeznek, melyek lehetővé teszik, hogy antioxidánsként viselkedjenek: képesek megkötni azokat a szabad gyököket, amelyek betegségek kialakulásáért, de végső soron magáért, az öregedésért is felelnek. A flavonoidok persze nemcsak a szőlőben találhatók meg: bővelkedik bennük az eper, az áfonya, a spenót, a fokhagyma, de bizonyos csokoládék és a zöld tea is. Van azonban egy trükkös oka annak, hogy mégis a bor áll e „tápláléklánc” tetején.

A flavonoidok jelentős része csupán „átfolyik” a szervezeten, mivel nehezen oldódnak vízben, alkoholban azonban annál jobban és így már könnyen fel is szívódnak a tápcsatornán keresztül. A kutatók úgy sejtik, hogy a folyamat már a szőlő erjedésével kezdődik: minél tovább erjed a gyümölcs, annál több polifenol kerül a borba. Ez a magyarázata annak is, hogy hagyományosan miért a vörösborokat emlegetjük az egészség forrásaként. A vörös- és fehérborkészítés technológiája között ugyanis épp a maceráció, vagyis a bornak a szőlőhéjon történő erjesztése a különbség. A fehérbor alig találkozik a szőlő héjával, a vörösbor viszont sokáig ázik rajta – innen is származik a vörösborok jellegzetes színe... és ezek szerint a magasabb antioxidáns-tartalmuk is. (A vörösbor polifenoltartalma kiugró, 1000–3500 mg/l, a rozénak már csak 600-700 mg/l,míg a fehérboré ennek is csupán a fele-harmada. A fajták tekintetében a merlot, a cabernet sauvignon, idehaza meg, mondjuk, a kékfrankos viszik a prímet.) A borban persze többféle – fülbemászó nevű – flavonoidot azonosítottak (katekin, kvercetin, stb.), de ezek közül kétségkívül a rezveratrol rajongói tábora a legnagyobb, mert egyes kutatók szerint épp ez a vegyület állhat a francia paradoxon hátterében.

Sok szemfüles borászmár kifejezetten rezveratrol borokként forgalmazza a vöröseit, „Francia paradoxon a palackban!”-felkiáltással, de azért nem érdemes bedőlni a saját vágyainknak. Az egyik kutató találó megfogalmazása szerint a borfogyasztás jótékony hatásainak mintegy a fele magára, az alkoholra vezethető vissza,mégis az alkohol a bor egyetlen összetevője, amely – mértéktelen fogyasztás esetén – károsan hathat az egészségre. Az angol tudósok ezért kifejezetten óva intenek a napi alkoholfogyasztás jótékony hatásainak mítoszától. Főleg a nőket: a brit statisztikák szerint a napi rendszeres alkoholfogyasztás 6%-kal növeli a daganatos betegségek, elsősorban az emlőrák kialakulásának a kockázatát a 75 év alatti nők körében. A mértéktartó ivászat propagálására felvilágosító kampányt is indítottak a szigetországban, amely a Bridget Jonestól már megismert alkoholegység fogalmára épít. Eszerint nőknek napi 2-3, férfiaknak 3-4 egységnyi alkoholnál több fogyasztása nem javasolt. Ez amagyar kutatók szerint – nagyjából napi 2 dl bort szab ki a nőknek, és cirka 3-at a férfiaknak. Azért az mégMagyarországról nézve sem olyan kevés...