A fűnyíró a kert nagytakarítója lehet
A fűnyírás tűnik a legegyszerűbb ápolási munkának. Csak tologatni kell a gépet – gondolják sokan. Az a hobbikertész már rafináltnak tartja magát, aki az egymás után következő nyíráskor váltogatja a vágási irányt. A fűnyírás ennél azért bonyolultabb tudomány.
Aki sokat nyír, és ismeri a gyepalkotók életét, tudja, hogy a fűnyíró tologatásával nem csupán a csúf, egyenetlen növekedést lehet korrigálni. A pontosan és jól végzett munka eredménye a jó minőségű, szomszédbosszantó gyep. Ehhez egyébként nincs szükség különleges trükkökre, csak néhány szabályt kell elsajátítani. Bár a gyepalkotó fűfélék igénytelenek, de a porhanyósítással egy időben gondoskodni kell a megfelelő tápanyagellátásukról.Az igazi fűcsemege a harmonikus szerves trágya lenne. A hagyományos istállótrágya beszerzése, különösen a városokban, már körülményes, ráadásul az istállótrágyával tekintélyes mennyiségű, különböző fejlettségi stádiumban lévő rovar, pondró, kukac és egyéb vakondcsemege is a kertbe kerül. Aki már szerves trágyázott kultúrkertben, megtapasztalhatta: hamar jön a vakond is az eleség után. A folyamatos túrás elkerülése érdekében a szerves trágya helyett ajánlható a műtrágya.
A fűnyírás talán a legfontosabb kerti művelet, ugyanis az ügyes gép segítségével feldarálható és eltüntethető minden kerti zöld hulladék. Ehhez persze hozzá kell készülni, nem elég a gépet előtolni, s hajrá indulhat a motor.
Érdemes metszőollóval körbejárni a kertet, és a feleslegesnek tűnő hajtásokat lenyisszantani a bokrokról, fákról. Ha ezt most, a hajtás zsenge korában tesszük, sok későbbi munkától kíméljük meg magunkat. Azt persze jó tudni, hogy mit szabad kivágni és hol. Előfordulhat ugyanis, hogy a rossz metszéssel több kárt okozunk, mint hasznot remélhetünk. A fűnyíró könnyedén feldarálja e zöldeket is. Aki csak a nyírásra tart képzetlen kertészt, annak ajánlható, hogy évente egyszer-kétszer a kert kondicionálására fogadjon hozzáértőt is.
Hasonlóan át kell fésülni a gyepszéleket is, azokat a részeket, amelyeket nem ér el a fűnyíró. Érdemes a munkához kesztyűt húzni és a csalánt, zsenge gyomfákat, a bokrok alján fészkelő erőteljesebb gyomokat kihúzni és a fűnyíró kése elé dobálni.
A vadszőlő, borostyán és más futónövények felesleges hajtásait is le lehet ilyenkor vágni.
Egy-két nyírás után rájön a kertészkedő, hogy mekkora az az ágvastagság, amivel még elbír a gépe. Aki ezt a technikát választja, annak ajánlható, hogy fémkarosszériás fűnyírót tartson, ugyanis a nyűanyag a vastagabb részektől „elkopik”. Érdemes erősebb cipőt, bakancsot, hosszúnadrágot húzni, mert előfordulhat, hogy egy-egy gallydarab kirepül, és ha egy ilyen a védtelen lábszárat eltalálja, bizony megemlegeti az ember a fűnyírás napját.
Aki még kezdő fűnyíró jó, ha tudja, akkor kell indítani a gépet, ha a fűszálak elérik a 12 centis magasságot. A nyári melegben, különösen, ha nem nagy tömegű a kaszálék, nem kell össze gereblyézni, ilyenkor a gyűjtőkosár használata mellőzhető. A levágott fű talajtakaró zöldtrágyaként megmaradhat, ráadásul ez a mulcs nem engedi gyorsan kiszáradni a talajt.
A gyephibákat folyamatosan lehet javítgatni, ezért mindig legyen kéznél virágföld, homok és fűmag. A legegyszerűbb a felül- vagy az újravetés. A felülvetés legegyszerűbb módja, amikor földet homokkal, fűmaggal kevernek egy legalább 5 milliméteres tarhonyarostában és ezzel „szitálják” a gyepet. Ha nincs szita, egy vödörben is elkészíthető az elegy, s ezt kell kézzel ügyesen kiszórni. Ha nagyobb hiányosságot kell fedni, akkor érdemes őszig várni, ha viszont árnyékos helyen kopaszodott a gyep, vagy naponta többször is tudnak locsolni, akkor az újravetés esetében a „hibát” fel kell ásni.
A következő héten a nyári öntözést megkönnyítő teendőkről írunk.
A pitypang kétszer támad
Ha már megerősödött a gyep, akkor a fűnyíró elbír a gazzal, ugyanis a legtöbb gyomnövény a fűfélékhez képest kevésbé bírja a rendszeres kurtítást. Vannak persze kivételek, ilyenek a gyöktörzses egyedek. Ezeket – amíg kevesen vannak – legjobb egyesével kihúzogatni. Ha a vastag gyökér beszakad, abból újranövekszik a gaz. Megfogadni való jó tanács a pitypanggal bajlódóknak, hogy a kiirtott növényt össze kell szedni, mert ez a faj még akkor is képes magot érlelni, ha elválasztották a talajtól. A pitypang vagy gyermekláncfű a növényvilág egyik különlegességének számít. A szaporodáshoz, a mag neveléséhez nincs szüksége a hímivarsejt megtermékenyítő szerepére, hanem az embriózsák sejtjeiből közvetlenül kifejlődhet a csíra. Szerencse, hogy csak a szezon elején támad, s ilyenkor érdemes felvenni ellene a harcot. A gyermekláncfű ismerői megfigyelték azt is, hogy a vegetációs időszakban két nagy rohamot kell túlélni, az egyik általában április elején szokott bekövetkezni, majd rövidke szünet után, május elején egy újabb hullámmal ontja a tőkocsány a virágokat.
