Gyümölcs a teraszról
A csemete vásárlása előtt azonban jobb, ha lehetőségeinket és képességeinket számba vesszük, mert az egészséges gyümölcs termeléséhez több kell, mint szerencse.
Az elmúlt napok kertészhírei a májusi fagyok egész ültetvényeket letaroló pusztításairól szóltak, már találgatják, milyen drága lesz az idén a gyümölcs. Sok, zöldet kedvelő kertvagy terasztulajdonos városlakó érez késztetést arra, hogy akármilyen kicsi díszkertjébe haszonnövényeket engedjen.
Valóban csábító lehetőség a tavasszal illatos, bőséges virág és a nyá ron, ősszel szedhető zamatos gyümölcs. Különösen a növényküldők katalógusai tudnak kedvet teremteni. Hogyisne lenne vonzó a kép, amelyiken látszik a mindössze tenyérnyi helyet foglaló, de többkilónyi gyümölcstől roskadozó fácska. Vonzó az ár is, hiszen nem kérnek értük néhány ezer forintnál többet. Nem késő: még most is neki lehet fogni a telepítésnek, ha az oltvány cserepes.
A gyümölcstermelés azért nem ennyire egyszerű. Aki mégis minifával akar bíbelődni, annak nemcsak a kertje, terasza által biztosított termőhellyel, hanem saját lehetőségeivel, képességeivel is tisztában kell lennie. Az óvatlan kertészt a gyümölcsfák már méreteikkel is képesek meglepni. Ehhez képest elképzelhető, hogy miféle trükkökre van szükség ahhoz, hogy az amúgy termetes növényeket sikerüljön e töredék helyre beszorítani. Meglepetés lehet, hogy a mutatós kis növény egyszercsak nekilendül, és a szabadban élő rokonai méretét szeretné elérni a balkonon. Ha korrekt volt a kertészet, akkor ilyesmi nem fordul elő, vagy mégis, ha úgy sikerül elültetni, hogy a gyökérnyak közelében lévő oltás fölötti rész is a földbe kerül és akkor a nemes rész azonnal gyökeret ereszt. Ahogy mondani szokás, saját lábra áll, és hozza az eredeti tulajdonságát, a délceg termetet. (Az oltott növények többségénél ugyanis az alany határozza meg a méretet.)
Egyre több árudában kínálnak edényben, szoliterként nevelhető, kicsinekmaradó gyümölcsfát. Amegmaradásra az almának, körtének, meggynek, cseresznyének, szilvának van a legnagyobb esélye.Ha eléggé napos a hely, akkor csemegeszőlővel is lehet próbálkozni. Jó, ha öntermékenyülő gyümölcsfajtát választanak, mert ilyenkor nincs az ember, pontosabban a növény a megporzó rovarok kénye-kedvére kiszolgáltatva. Az első években ajánlott műanyag edényben nevelni. Dézsába csak akkor kerüljön a növény, ha a sorozatos átültetés során a cseréplépcsőt megjárva a gyökérzet eléri a végső méretet. A kőedények nem ajánlottak, ezeket ugyanis a növekvő gyökérzet szétrepesztheti. Általában ezek a növények a szabadban telelnek, a fagyos napokon nem lehet alattuk tányér, mert ilyenkor a földben megfagyott víz is szétrepesztheti az edényt.
Ezek a kis fácskák rövid életűek, csak tíz évig élnek, és fájdalom, de az első évben nem, vagy csak alig hoznak termést. Később is csak akkor, ha mindenben kedvükre teszünk. Ezek bizony zsarnokok, mert jó földet, folyamatos tápanyag-utánpótlást, általában teli napfényt és mindennapos öntözést igényelnek.
Az emeleti gyümölcskertésznek is fel kell szerelkeznie különféle szerszámokkal és anyagokkal, ugyanis az évente legalább egyszer esedékes metszéshez ollóra, a tápanyag-utánpótláshoz, mű- és szervestrágyára, növényvédőszerre és permetezőre, nomeg nagyobb méretű öntözőkannára is szüksége van.
Ha mindezek ellenére sem sikerül gyümölcsöt szüretelni, akkor ki lehet a növényt cserélni egy másikra, hátha abban volt a hiba.
A jövő héten a gyepet csúfító gyomokról írunk.
