A kétértelműségek, a néhol túl szigorú, máskor nagyon is megengedő jogszabályok pedig jó alapot biztosítanak a zavarosban halászóknak, akik anyagi és erkölcsi károkat okoznak a lakóközösségeknek országszerte.

Jelenleg három külön törvény foglalkozik a lakásszövetkezetekkel, a társasházakkal és a bérlakásokkal, de számos olyan, a mindennapi életben előforduló probléma van, melyeket egyik sem rendez. Nagy József e három területet egyetlen törvénybe olvasztaná be, már csak az átláthatóság kedvéért is. Ez a szempont korántsem elhanyagolható, hisz az egyszerűbb és átláthatóbb jogszabályi környezet meg könnyíti a tájékozódást – mondja Ignéczi Tibor, a Lakóközösségi Szervezetek Szövetségének (LAKSZ) elnöke, aki jó és megalapozott kezdeményezésnek tartja Nagy József törvénytervezetét, és hozzáteszi: az eddigi jogszabályok nem tartják szem előtt a közösségi érdekeket.

Az egybeolvasztás a közgazdász elképzelései szerint többet jelent egyszerű összeszerkesztésnél: megszüntetné mind a lakásszövetkezeti, mind a társasházi formát, s helyettük a lakástársaság, mint egyéni (külön) tulajdonú lakásokon alapuló, jogi személyiséggel rendelkező lakóközösségi társulás szerepelne, mely fölött az ügyészség (vagy más hasonló jellegű szervezet, például az ombudsman) gyakorolná a törvényességi felügyeletet.

A lakásszövetkezet mára elavulttá vált, a társasházi törvény viszont tele van kráterekkel. A megkülönböztetésnek azért sincs értelme, mert a két társulási forma között valójában alig van különbség. A közgazdász által kidolgozott koncepció sokban különbözik az eddigi törvényektől, szakértőink segítségével néhány égető problémát kiemelünk, melyek megoldására Nagy József törvénytervezete is alternatívát nyújt. Ignéczi Tibor szerint tarthatatlan például az, hogy a törvények nem kötelezik a tulajdonosokat arra, hogy a közgyűlést előzetesen tájékoztassák, ha el akarják adni a lakásukat, noha arra a többi lakónak a Ptk. közös tulajdonról szóló fejezetéből következően elővásárlási joga lenne, ám ezt a társasházi törvényben már csak mint lehetőséget tüntetik föl.

A tulajdonos vagy bérlőváltás gyakran észrevétlenül történik, pedig ha a társasház felé valamilyen kötelezettséget elmulasztanak (például a közös költség fizetését), az csakis a tulajdonoson kérhető számon. Tovább bonyolítja az ügyet, ha a tulajdonos külföldi. De nem csak a tulajdonosváltást, hanem a lakáson belüli felújítási munkákat sem kell bejelenteni, miközben nemegyszer közös tulajdonban álló épületrészhez (tűzfalhoz vagy a tartószerkezetekhez) is hozzányúlnak. A közös képviselőnek, ha a tulajdonos nem akarja, még arra sincs lehetősége, hogy bejusson a lakásba, és ellenőrizze a munkálatok szabályszerűségét.

A társasházi törvény azt sem biztosítja a lakóközösségeknek, hogy előzetesen jóváhagyják, ha valaki pél dául kocsmát akar nyitni az épületben. Ha az új bérlő vagy tulajdonos olyan tevékenységet folytat a nem lakáscélú helyiségben, amely a lakókat zavarja, csak utólag tehetnek miatta panaszt az önkormányzatnál – tájékoztat egy másik joghézagról Kovács Lajos társasházkezelő és lakásszövetkezeti elnök, aki úgy látja: méltánytalan, hogy a közösségek mindig csak utólag kapálózhatnak. Ráadásul – figyelmeztet – a társasházaknak nincs „gazdája”, ugyanis a lakásszövetkezetekkel ellentétben nekik már nincs törvényességi felügyeleti szervük. Enélkül és alkalmazható szankciók (melyekről a lakástörvények említést sem tesznek) hiányában a lakóközösségek ki vannak szolgáltatva a renitens tulajdonostársaknak és nem utolsósorban a hűtlen, hozzá nem értő vezetésnek, vagy ingatlankezelőknek is.

A közös képviselőknek épp úgy nincs felügyeleti szervük, pedig a lakóközösségek felől áramló panaszok ezt indokolttá tennék. Előfordul például, hogy a képviselő nem számol be a gazdálkodásról, nem végezteti el a szükséges felújítási munkálatokat, vagy önkényesen, a lakók megkérdezése nélkül köt szerződést kivitelezőkkel olyan munkák elvégzésére, melyek drágák és fölöslegesek – de az sem ritka, hogy családtaggal, baráttal végeztetik el mindezt, szerződés és számla nélkül.

Nagy József többek között abban látná a megoldást, ha egy-egy ház üzemeltetését (kezelését) erre szakosodott magánvállalkozó vagy cég végezné, de a ház képviseletét olyan személyek látnák el, akik tulajdonosok is az épületben: az ő fő feladatuk lenne a kapcsolattartás a tagság és az üzemeltető között. Az üzemeltető a lakástársaság nevében nem köthetne szerződést, és csak a tulajdonosok (közgyűlés) előzetes jóváhagyásával végeztethetne az épületben bármilyen tevékenységet.

A házbelieknek elővásárlási joguk van az eladó lakásokra, legalábbis elvileg