A sövényeknek való növények ültetési ideje ősztől tavaszig tart, persze egész évben lehet földlabdás cserjéket, örökzöldeket ültetni, de ezek drágák. Előfordul, hogy a tél áldozatot szed és tavaszra kiderül, hogy egy-egy sövénytag végleg kidől. Ilyenkor, ha muszáj, akkor csak egy-egy foghíjat kell gyorsan pótolni. Ez lehet a többiekkel azonos fajtájú egyed, de lehet „színesíteni” is a sövényt. A választáskor azonban arra ügyelni kell, hogy az új növény igényei a többséggel nagyjából egyezzenek.

Szerencsés az a kerttulajdonos, aki még ősszel kitakarította a cserjék alját, de most érdemes ezt a munkát pótolni, mert meghálálják a növények, ha kapnak némi kombinált műtrágyát. Az pedig különleges kedvesség, ha egy hosszú nyelű, hegyes végű kapával – amennyire lehet – fellazítják alattuk a talaj felszínét.

Az örökzöld sövényeket kora tavasszal érdemes metszeni, mert ezek a növények általában márciusban, áprilisban, nagyjából egy hónapig növekednek intenzívebben és ilyenkor részben benövik a sövénykorrekció okozta lyukakat. A már beállt sövények első, nagy metszésének ideje július eleje, ekkorra már a kora nyári esők nyomán jót nőttek. Ilyenkor tavasszal a korrekciónak van ideje. A kajla, kiálló, vagy az utcára kinőtt hajtásokat szabad levágni. Az utcai metszésnél illik szem előtt tartani, hogy 240 centi magasságban a járda teljes szélességét növénymentesen tartsuk.

A virágzó sövények metszése más menetrend szerint történik. Az ilyet alkotó növények két csoportba sorolhatók, és ez határozza meg metszési idejüket. Ősszel fejleszti a következő évi virágrügyeit az aranyvessző, a gyöngyvessző, az orgona, a tamarix, így a tavaszi metszéssel ezeket is eltávolítanánk, megakadályozva, hogy a cserje virágba boruljon. A többiek nyeshetők most is.

A szép virágot hozó növények levágott vesszeit a lakásban, nagyobb vázában lehet virágoztatni. (Ilyen például az aranyvessző, amely ráadásul meg sem sínyli, ha néhány vesszejéből vázadísz lesz.) A télmúlató hatást fokozhatja, aki meg tudja különböztetni a virág- és hajtásrügyeket, ez utóbbiak eltávolításával szerencsés esetben virághurka lesz a gallyból.

A sövények első idei metszése június közepe után esedékes. De, ahogy a többi cserjét, úgy ezeket a sorba ültetett növényeket is érdemes tavasszal ifjítani. A levél nélküli, idősebb belső ágakból is néhányat ki kell vágni. A sövényifjításkor is érvényes a harmadolás szabálya. A ritkásra sikerült egyedektől nem szabad elkeseredni. Hamar elfoglalják helyüket az új levelek. A sövénynyesők számára jó tanács: mindig a sövény teteje legyen a keskenyebb. Ilyenkor ugyanis a legalsó leveleket jobban éri a fény. Aki megfi gyeli a napközbeni fényváltozásokat, apró korrekcióval biztosíthatja sövénye számára a teljes átvilágítást. Egyébként az ilyen szempontból jól beállított szögletes sövények a talajtól a tetejükig egyenletesen levelesek. Egy szépen nyírt sövénynél ezt az eltérést, a profi munkát – ami nem több néhány centiméteres optikai korrekciónál –, észre sem lehet venni. A rosszul megvilágítottak pedig alul rendszerint felkopaszodnak. Megoldás lehet erre a lekerekített felső.

A jövő héten a telelőből előhozott növények ébresztéséről írunk.

Az új sövények tulajdonosainak mindenekelőtt türelmesnek kell lenniük, mert zöld fal kialakulásához idő kell. Némelyik sövény évtizedes várakozás után lesz teljes. Akinek sürgős a takarás, legjobb, ha a mostanában divatossá váló turkesztáni szilt (Ulmus pumila var. arborea) választja. Igaz, az élénkzöld, fényes kis levelű sűrű sövényt alkotó növény lombhullató. De talajban nem válogatós és rendkívül gyorsan, évente 1,5–2 métert is növekszik, ha elegendő vizet kap. A tehetősebb, kész kerítésre vágyóknak ajánlhatók a kétméteres örökzöldek. Az ezekből összeállított kerítés annyiba kerül, hogy ennyiért szilárd kerítést is építtethetnének.

Bújj, bújj, zöld ág – a zöld kerítés nevelése nem gyerekjáték A szerző felvétele