A Gellért táró
És most meglepődne a kedves olvasó, ha azt mondanám, hogy ez az alagút itt, a képen: az a bizonyos a Krúdy-regényből? Persze, nem az, de majdnem. A Gellérthegynek sok titka és legendája van, és ez az alagút az egyik legkevésbé ismert. Ez az úgynevezett Gellért táró. Majdnem olyan, mint amilyet Krúdy elképzelt: a hegy egyik oldalától vezet a másikig, persze kincsek nélkül. Azazhogy kincs ebben is található: a termálvíz.
A Gellért táró körülbelül 1100 méter hosszan nyúlik a hegy gyomrában, a Gellért fürdőtől a Rácz fürdőig, s folyosói e két nagy fürdő és a Rudas számára gyűjtik össze a meleg forrásvizeket. A hatvanas évekre ugyanis a forgalom növekedése miatt olykor már alig volt elegendő a fürdők régi forrásainak melegvíz-hozama. Viszont már régóta észlelték, hogy a Szabadság híd és az Erzsébet híd között a Duna-part egyes helyein a hegy repedéseiből kóbor melegvízfolyások szöknek a Dunába. Ezeknek a szökevény vizeknek az „elfogása” és hasznosítása lett tulajdonképpen a Gellért táró feladata, keresztezvén a folyóba igyekvő források útját.
Kiépítése 1969 és 1978 között zajlott az aknamélyítő vállalat kivitelezésében. Ez a fotó, Bánhalmi János felvétele 1978 februárjában jelent meg a Népszabadságban, amikor a munka a befejezéséhez közeledett. Az alagút már teljes hosszában kiépült. A korabeli tudósító, Palkó Sándor valóságos föld alatti utcának látta: „a hegyi utca lámpásai csillogó dolomitsziklákra vetítik a fényt; a mennyezeten vaskos csövek; középen keskeny nyomtávú kisvasút pályája. Időnként tovarobog a parányi mozdony néhány csillével; elszállítják a maradék építőanyagot.” (Ám hogy a lámpások fénye nem volt elegendő, azt jól mutatja a képen látható négy kísértetláb: ezeket a nyomokat a „tapétázásnak” nevezett világítási technikát alkalmazva maga a fotós hagyta a filmen.) Mint Palkó meséli, a hosszú folyosó mentén öt akna található: ezekben az aknákban sikerült elérni az addigi rejtett források dús hozamú járatait. Mégpedig olyan sikeresen, hogy akkoriban az öt közül kettőnek a hozama is elegendőnek bizonyult a fürdők ellátására. Amikor elsétáltak a befalazott Szilkápolna alatt, kísérőjük megjegyezte: itt ivócsarnokot tervezünk.
Ez az ivócsarnok aztán nem épült meg, viszont a Szikla-kápolnát a rendszerváltás után újra megnyitották. Ugyanakkor a Gellért táró is megvan, s mindmáig remekül működik.
Eltűnt belőle a kisvasút, és kicsit több a cső a mennyezeten. A kutak közül ma kettő a Gellért fürdő teljes termál- és gyógyvízigényének biztosítását szolgálja, kettő pedig a Rudas úszó- és termálmedencéit látja el 39–45 fokos vízzel, melyből együttesen akár ezer litert is ontanak percenként. Az utóbbi időben aggodalomra adott okot a Gellért téri metróállomás építése, a jelek szerint azonban az építkezés a forrásokat nem befolyásolta. A titokzatos Gellérthegy továbbra is bőségesen adja az áldott meleg vizet.
Az írás és a kép a nol.hu Kultúra rovatában vasárnaponként megjelenő Képmentő sorozat egy darabja. A szerzők a Népszabadság gazdag fotóarchívumából válogatnak.
