Családanya, hét számjegyű fizetéssel
– Tudod, kislányom, az egyetem után egy évig Hollandiában laktam, és az egyik ottani barátom egyszer elvitt egy gyémántcsiszoló műhelybe. Megmutatta nekem a gyakornokok szobáját is, ahol fiatalemberek ültek sorban és az első hónapokban csak krumpliból faragták a briliánsformát. Ha már tökéletesen faragták, alakították a burgonyát, csak akkor kezdhettek hozzá a nyersgyémántok csiszolásához. Én is valami hasonlón mentem keresztül, évekig krumpliból faragtam a briliánsformát, magyarországi és nemzetközi vállalatoknak adtam tanácsokat, hogy a cégek minél több pénzt kereshessenek. Most pedig már gyémántot is csiszolhatok, cégek vezető beosztású embereinek adok tanácsokat, ötleteket, javaslatokat arra, hogy hogyan jussanak el a kitűzött céljukig, hogyan tartsák egyben a csapatukat, hogyan értékeljék az elvégzett munkát, hogyan osszák be az idejüket, hogyan bánjanak kollégáikkal és hogyan maradjon idejük a magánéletükre is.
Komócsin Laura, a Business Coach Kft. tulajdonosa és vezetője, a magyarországi coach szakma egyik alapítója, két gyermek édesanyja. A belvárosi, diplomata negyedben lévő lakásukban találkoztunk, régi nagypolgári lakás négyméteres belmagassággal, teremnagyságú nappali elegáns konzervatív bútorokkal, régi könyvekkel. Fotóriporter kollégámmal a családi örökségből való Zsolnay porceláncsészében kaptuk a kávét, ezüst kínálótálból a süteményt.
– Tizennyolc évesen kitűnő érettségivel és három nyelvvizsgával matematika–kémia szakos tanári szakra akartam jelentkezni az egyetemre, amikor az egyetemen docensként oktató édesapám leültetett maga mellé, és azt mondta: kislányom, én ismerlek téged, soha nem fogsz érdekből házasodni, viszont szeretsz jól élni. Ezért olyan pályát válassz magadnak, amelyhez nem kell férj, nem kell, hogy bárki is eltartson. Azt mondtam neki, hogy igaza van, valóban szeretnék szerelemből házasodni és jól is élni. Így a Miskolci Egyetem közgazdász szakán végeztem.
Amikor az egyetem után Hollandiából hazajöttem, rövid időn belül kaptam egy állásajánlatot az Accenture nemzetközi tanácsadó cégtől. Mint az Egek Ura című filmben George Clooney, éveken keresztül krízistanácsadóként jártam a világot, dolgoztamMalajziában, Norvégiában, Angliában, Csehországban. Az volt a feladatom, hogy olyan súlyos vállalati döntések, mint leépítések, átszervezések, elbocsátások szükségességére világítsak rá ott, ahol ezt a cégek vezetői maguktól nem vállalták fel. Ezeket a tanácsadókat a világ egyik országában sem kedvelik, de az adott cégek vezetői is tudják, hogy ha nem ők, hanem a tanácsadók mondják ki az átszervezés/elbocsátás szükségességét, akkor csökken a személyes felelősségük, a tanácsadó meg hazamegy, és távolról lehet utálni. A nemzetközi tanácsadó cég ezt a sokszor nagyon is lehangoló és elszomorító, más emberek egzisztenciáját sértő munkát magas fizetéssel, hatcsillagos tengerparti szállodákkal, első osztályú repülőjegyekkel honorálta. Tanultam, sokat kerestem, élveztem az életet, de alig volt magánéletem. A férjem is úgy kérte meg a kezem, hogy ültem egy malajziai hotelszoba fürdőkádjában, amikor a telefonba azt mondta, ha szombaton végre hazajönnél, akkor elmennénk a paphoz. Igent rebegtem, és ott lezártam ezt a fejezetét az életemnek.
Hogyan kereshet Magyarországon egy többgyermekes és háztartást vezető nő hét számjegyű összeget?
– Mi jól érezzük magunkat Magyarországon, nem politizálunk, nem is járunk választani, mert úgy látjuk, ha valaki becsületes, tisztességes és szorgalmas, akkor képes boldogulni az életben, függetlenül attól, hogy melyik párt van kormányon. Nem csak a magánéletemből, a munkámból is kizárom a politikát. Két évvel ezelőtt egy napon csinált velem interjút a Népszava és a Lánchíd Rádió. Még aznap felhívtak az MSZP-ből és a Fideszből is, hogy szeretnének tanácsadóként foglalkoztatni.Mindkét felkérésre nemet mondtam. A közszférában sem vagyok hajlandó dolgozni. Hogy miért? Tavaly megkerestek az egyik önkormányzattól – nem mondom meg, melyiktől és mikor, maradjunk annyiban, hogy tavaly –, hogy tanácsadót keresnek, és kérték, hogy hétfőről keddre adjak be egy pályázatot. Éreztem, hogy valami nem stimmel, de mégis megírtam, el is küldtem, másnap pedig hívtak, hogy elnyertük a megbízást, de csak akkor írjuk alá a szerződést, ha a megállapodott öszszeg hatvan százalékát átutalom egy megadott bankszámlára. Micsoda? – alig kaptam levegőt, és rögtön közöltem velük, hogy felejtsenek el. Csak a versenyszférának vagyok hajlandó dolgozni.
Mi volt az első megbízásom? Hathetes volt a lányom, amikor felhívott az egyik bank igazgatója, hogy látott már dolgozni a Molnál, és menjek vezetőnek nyolcórás munkakörbe. Megköszöntem, de nem, mert kicsi a gyerek. Akkor hatórásba? Nem. Akkor négyórásba? Abba sem. Akkor hány órás állást akarsz? Heti kettőórásat. Erre lecsapta a telefont. Két hét múlva azonban visszahívott, hogy megértette, a gyerek mindennél fontosabb. A helyemre felvett egy vezetőt nyolcórás munkakörbe, de azt kéri, hogy hetente két órát beszélgessek ezzel az emberrel a megoldandó problémáiról. A szerződésembe pedig azt írják bele, hogy coach. Az meg mi a szösz? – kérdeztem vissza, bár nyomban rájöttem, hogy személyes üzleti tanácsadást már tanultam Chicagóban. Innentől az egyik munka hozta a másikat, egészen odáig, hogy irodát alapítottam, coach-okat vettem fel és képzek a mai napig.
Az üzleti szférában ritkaság a női vezető, a coach szakmában azonban éppen fordítva van, kétharmaduk, háromnegyedük nő, mert empatikusabbak, jobban átérzik a partnerük problémáit. A férfiak többsége szereti és élvezi a vezető szerepet, a nők inkább a háttérbe húzódnak. A XIX–XX. században az a mondás járta, hogy minden nagy férfi vezető mögött áll egy nő, a felesége vagy az édesanyja. Ez a XXI. századra úgy változott, hogy minden nagy férfi vezető mögött ott áll a női tanácsadója, mert a feleségek és az anyák is saját karriert építenek.
A coach-ság évtizedek óta az első olyan új szakma, amelyben a nők dominálnak és ráadásul jól is keresnek, legalább annyit, ha nem többet, mint a férjük. Mennyit? A szakma három típusú tanácsadással foglalkozik.
– Az életviteli tanácsadás óradíja általában tizenötezer forint, ebben tipikus témák vannak, olyanok, hogy miként lehet leszokni a dohányzásról, hogyan lehetne jobbá tenni a házasságot, hogyan lehet megoldani a gyermeknevelés problémáit. A nagyvállalatok középvezetőinek harmincezer forintos óradíjért adunk tanácsot, hogy miként delegálják a feladatokat, hogyan motiválják a csapatukat, hogyan gazdálkodjanak az idejükkel, hogyan építsék a karrierjüket. A felsővezetők, igazgatók, vezérigazgatók átlagóradíja meghaladja az ötvenezer forintot. Van azonban olyan felsővezető ügyfelem, aki százezer forintot fizet egy óráért. Az ő fizetésébe, de a nagyvállalatok büdzséjébe is belefér, bele kell, hogy férjen a vezetői tanácsadás, és ezt egyre több cég ismeri fel. A csapatomban dolgozó coachok is átlagosan harmincezer forintot keresnek óránként. Aki ezt a munkát teljes bedobással végzi, annak hét számjegyű fizetése van, és nem tagadom, ebbe is belefér a fodrász, a sminkes, a gyermeknevelés és a háztartásvezetés – mondja.
