Az Egyesült Államokban évente sok tízmillió állatot lőnek ki legálisan. Azonban minden ilyen állatra legalább még egy, orvvadászok által leterített vad jut, számos tagállamban az illegálisan lelőtt állatok száma egyre nő. A vadőröknek hatalmas területekre kell vigyázniuk, Kaliforniában például 230 vadőr jut 4 millió hektárra, és a vadorzás 2003 és 2007 között 270 százalékkal nőtt. Egyes számítások szerint 20, orvvadász által elkövetett bűntényből 19-et sosem oldanak meg. A vadőrök ezért különféle, valódinak tűnő csalikkal próbálják lépre csalni a kísértésbe eső rapsicokat. Próbálkozásaikról a New Scientist magazin számolt be.

A legsikeresebbnek ígérkező csalikat Brian Wolslegel állatpreparátor készíti. Az amatőr mérnökké avanzsált Wolslegel állatbőrrel fed be egy poliuretán vagy üveggyapot formát, és megvárja, hogy a felerősített bőr megszáradjon. Ekkor eltávolítja az állat fejét, farkát és végtagjait, majd úgy erősíti vissza ezeket a testhez, hogy azok a távirányítású autóknál használt szervomotorokkal mozgathatóak, ráadásul a használat közbeni sérülések miatt könnyen cserélhetőek vagy pótolhatóak legyenek. Az elektronikát a golyók által ritkábban eltalált testrészekbe, például a lábakba rejti. Robotállatai szinte a megtévesztésig élethűek, nemcsak a külsejük, hanem a mozgatható fej, lábak és farok miatt is. Miután Wolslegel a tervezés előtt alaposan megfigyeli a robotokhoz modellként szolgáló állatokat a természetben, csalijainak még a mozgása is élethű.

Előfordul az is, hogy egyegy példányt az aljnövényzetbe lerakott sínen mozgatnak, és a csaliállatok műszeme éjszaka ugyanúgy veri viszsza a fényt, mint egy élő állaté. Wolslegel műállatseregébe őzek, antilopok, jávorszarvasok, vaddisznók, pulykák, prérifarkasok és medvék tartoznak. Az elkészült példányok az alkalmazott technikák és az említett tulajdonságok miatt meglehetősen sokba kerülnek, egy szarvas például 1400 dollárba. Miután példányonként évente kb. 30 000 dollár büntetést szednek be e műcsalikkal, a robottechnika úgy tűnik, behozza az árát.

Egy-egy műállat élettartama kb. 3-4 év. Wolslegel kezdetben acéltokba helyezte az elektronikát, de volt, hogy a nagy hatékonyságú lőfegyverből kilőtt golyó az egész állatot szétrobbantotta. Páncélvédelem nélkül a golyó egyszerűen átrepül a csalin, így a javítási költségek sokkal kisebbek. Egy rapsic elfogásához legalább 4 hivatalos személy kell, egy, aki az állatot távirányítóval mozgatja, egy, aki filmre veszi az eseményt, és kettő, aki tetten érés esetén letartóztatja az elkövetőt. A robotállatot általában az utakról jól látható helyre teszik ki, hogy az arra hajlamos egyénnek nagyobb legyen az esélye a bűnbeesésre, a vadőröknek pedig a törvénysértők fülönfogására. Ezt követően már csak el kell rejtőzniük és türelmesen várniuk. Wolslegel műlégzéssel szeretné még inkább élethűvé tenni robotjait. Ehhez olyan, az állat fejébe rejtett szén-dioxidpatront tesztel, amiből szabályos időközönként pára fújódik a levegőbe. Így hideg napokon úgy látszik, mintha a csali még lélegezne is. Vajon ilyen robotállatokkal lépre lehetne csalni a magyar rapsicokat is? Vissza lehetne velük szorítani a nálunk is elharapózott orvvadászatot?

Dr. Székely István, az Országos Magyar Vadászati Védegylet és az Országos Magyar Vadászkamara jogi képviselője ezt kizártnak tartja, a műállatok alkalmazását – legalábbis a hazai orvvadászok szokásaira alapozva – komolytalan ötletnek véli. Pedig szerinte hazánkban is nagy szükség lenne a rapsicok elleni szigorúbb fellépésre, hiszen az illegálisan elejtett vadak eszmei értéke alapján megállapított kár nálunk egyes becslések szerint közelít az évi egymilliárd forinthoz.

Ahogy Amerikában, nálunk is nagyon kevés a felderített esetek száma, ráadásul a jogosulatlan vadászat Magyarországon jelenleg csak szabálysértésnek minősül, a csupán 20-30 ezer forintos szabálysértési bírságot a lakhely szerinti jegyző szabja ki.

A helyzet megváltoztatására nemrégiben dr. Székely István irányítása mellett kezdeményezték a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztériumnál, hogy az orvvadászatot nevesítsék önálló bűncselekménynek, és mint ilyen, jelenjen meg a büntető törvénykönyvben. Tettenérés esetén (a rapsic lebukhat a vadászat helyszínén, otthon, pl. a hús feldarabolásakor vagy ha házkutatás során trófeát vagy lefagyasztott húst találnak nála) a büntetés jelentős összegű pénzbírság vagy akár szabadságvesztés is lehetne, és mellékbüntetésként kiszabható lehetne a bűncselekmény elkövetéséhez használt eszközök – pl. az értékes fegyver vagy a terepjáró – elkobzása. Az ilyen következményeknek talán nagyobb lenne a visszatartó erejük.

Élethű modell – Amerikában sikeres is, de a magyar helyzetben túl drága