A zöld sövényhez – akár örökzöld, akár télen levelét hullató fajokból áll – türelem kell, már csak azért is, mert a sövénynövények nem kaphatók akkora méretben, amiből rögtön kész kerítést kapnánk. Ha mégis – ami leginkább az örökzöldekre jellemző –, akkor már igencsak drágák, így inkább kisebb kerítésszakaszoknál jöhet szóba ez a megoldás. Aki most kezd sövénytelepítéshez, többféle módszer közül választhat. A legegyszerűbb, ha egy egyszerűbb drótkerítéssel határolják el a kertjüket, majd közvetlenül emögött kezdik el a növények felnevelését. Azzal számolni kell, hogy még a gyorsan fejlődő növények esetében is minimum 2-3 év, amíg a faiskolák szokványos méretéből magyar szemmel kerítésnek értékelhető sövény nő ki. A cserjekerítéseket metszeni a kívánt magasság elérése után évente minél többször – legelőször kora tavasszal –, legalább kétszer szükséges. A telepítés után közvetlenül a talaj felszínétől érdemes arasznyi távolságra visszavágni a növényeket. Megbosszulja magát, ha kihagyják a fiatal sövények alakító metszését. Ahhoz, hogy a sövény belseje is sűrű legyen, valamennyi oldalhajtást és a „nekiszaladó” oldalhajtást egyforma hosszúra kell vágni.

A kívánt magasság eléréséig a sövényt évente 2-3 alkalommal nyírjuk. Érdemes úgy időzíteni, hogy minden tíz centiméteres hajtásnövekedést kövessen metszés. Sok hobbikertész esik abba a hibába, hogy a kívánt magasság minél gyorsabb elérése érdekében nem metszi vissza eléggé a fiatal sövényt. Ez azonban visszaüt, mert a növények felkopaszodnak, a sövény ritkás és csúnya lesz. Ilyenkor nem marad más hátra, mint a teljes visszavágás, amivel kezdődik minden elölről.

Ha a kívánt magasságot már elérték a növények, akkor fenntartó metszésről beszélhetünk, amivel a sövény alakját kell megőrizni. A növények fényellátottsága szempontjából a téglalap vagy nyújtott trapéz alakú keresztmetszet a legmegfelelőbb, ilyenkor elkerülhető a felkopaszodás.

Bizonyos korlátok között örökzöldekből és tűlevelűekből is kialakítható sövény, ez azonban inkább csak takaróvédő sövénynek javasolható. A hazánkban őshonos közönséges tiszafa viszonylag jól tűri a metszést, és rendkívül dekoratív. A sövényként divatos növények közé tartozik a leylandciprus is, főként gyors növekedése miatt. A fenyőfélék és a tuják, ciprusok metszését kora tavaszra kell időzíteni, mert ezek általában egy hónapig, április végéig növekednek és a tar részeket viszonylag gyorsan benövik. Ha a metszésre később sikerült időt szakítani, akkor egy évig kell nézni a kopaszka sövényt. Az örökzöldek egy alapos metszést háromnégy év alatt hevernek ki.

A jövő héten a szobanövények betegségeiről írunk.

A profi kertészek által nőnapra nevelt, virágzó cserepes növényeknek nem szántak hosszú életet. A primula, begónia, minirózsa, fokföldi ibolya, korallvirág, tulipán, krókusz, jácint, nárcisz a meleg lakásban néhány nap alatt elvirágzik. Ha mód van rá, akkor olyan hűvösebb helyet kell nekik találni, ahol közvetlen napsütés nem éri őket, s ha nem túl gyakran, alulról kapnak vizet, akkor bimbóikból is képesek virágaikat kinevelni. Az orchideákat érdemes jobban dédelgetni, ha jó helyre kerültek többször is virágoznak. Aki az elegáns, színpompás növénycsodákról többet szeretne tudni, annak ajánlható, hogy látogassa meg a Syma csarnokban, a Magyar Orchidea Társaság március 11–13. között megrendezett fesztiválját és vásárát, ahol a különleges növények tartásáról, átültetéséről, betegségeinek gyógyításáról is tartanak előadásokat.