A tél a legtöbb szobanövény számára kritikus időszak. A növekedéshez és fejlődéshez tápanyagra, vízre és fényre lenne szükségük. Télen a fényből van a legkevesebb, ezért a zöldek többsége visszafogja magát, és nyugalomban szeretne maradni. A fényminőség, a természetes megvilágítás hosszának változására mozdulnak a levelek, nyújtóznak a növények, igyekeznek minél több fényt „befogni”. Amelyek új hajtásokat is hoznak már, közelebb lehet az ablakhoz húzni. Ezek már több öntözővizet is kaphatnak, és lassan megkezdhető a tápoldatozásuk. Télen az aktívan virágzó fajok – egyebek mellett a mikulásvirág, ciklámen, hagymások – kivételével a tápoldatozást mellőzni kell. Mostantól áprilisig viszont ajánlott a megszokott, vagy előírt dózis felét adni.

A központi fűtéses szobában gyakran kell a növényeket permetezve párásítani, de meghálálják azt is, ha a kádban langyos vízzel lezuhanyozzák őket. Fontos a nagy növények folytonos és egyenletes öntözése, de a pangó víz és a túlságosan meleg miatt a növény leveleit hullathatja. A fürdetés arra is alkalmas, hogy kiderüljön, megbetegedtek-e a növények, vagy ellepték-e a kártevők, tetvek és tripszek.

Sok citrusnak hullik a levele télen. A szobanövényekről általában elmondható, ha új hajtásaik is nőnek, akkor a mérsékelt levélhullás nem súlyos betegség jele. A növény azt jelzi, nincs túl jól, keresi a megoldást, ezért növeszt új leveleket, és a növekedés arányában csökkenti teljes felületét, mert a tél általában nem a területfoglalás ideje. Az alsó levelek viszont a túlöntözés vagy a huzat miatt hullnak.

A legtöbb szobanövény a trópusi, szubtrópusi vegetáció aljnövényzetéhez tartozik, természetes élőhelyén sem jut közvetlen napfényhez. Ezért is kell néhányukat most megvédeni a közvetlen napsütéstől, mert a napégés károsíthatja őket. Ha az összezsúfolt növények nyárra szétköltöznek, a szerencsésebbek a kertbe, balkonra, vagy a lépcsőházba kerülnek, ilyenkor a lakásban maradtak is kényelmesebben elférnek.

Ha a lakás fényszegény, akkor nem okozhat bajt az ablak közelsége és a kevés fénnyel is elégedett nemes borostyán, kúszóka, páfrány szép dísze lehet a szobának. Az északra néző ablakok nem kapnak közvetlen napfényt, a nyári fény szórt, a téli viszont kifejezetten gyenge. Idevaló többek között a kevés fényt igénylő aszparágusz, begónia, borostyán, ciklámen, filodendron, a fodorka, a szobafutóka, monstera vagy a papucsvirág. A keletre néző ablakot délig éri a napfény. Vagyis az idehelyezett növények sok fényt kapnak, ezért rájuk ilyenkor vigyázni kell, de az erős napsütéses órákban segít a behúzott függöny, vagy az, ha mostanában nem tisztítanak ablakot. Ettől még nem rest a ház asszonya, csak a növényeit védi. A keleti fekvés amúgy az ananász, afrikai ibolya, bromélia, hanga, filodendron, mikulásvirág, szanszevéria, veronika, páfrányok és pálmák számára kedvező.

A lakás nyugati oldalán a leghosszabb a nap. Némi tavaszi árnyékolással ez a hely tökéletes a fi atal növények számára, de e környezetben jól érzik magukat a citrusok, leanderek, az azálea és a begónia is.

A jövő héten a metszésről írunk.

A kint telelt virágzó árvácskákat érdemes a fagyos napok után átfésülni. Bármennyire is csúfosan néz most ki, ha a talajban erősen gyökerezik, megmarad. El kell távolítani az elszáradt, elrothadt hajtásokat, és a talajt érdemes egy kis kapirccsal fellazítani. Ha az idő melegebbre fordultával rendszeresen kap vizet, akkor e rövid nappalos növényke májusig ontja a virágokat. A pincében, lépcsőházban tartott növényeket is át kell vizsgálni. Ha a talajuk kiszáradt, akkor már öntözni is lehet. Meleg időben rövid szellőztetés is igen előnyös beavatkozás lehet.

Az új hajtások a tavaszt jelzik A szerző felvétele