A Rémes Tanszék
A könyvesboltnak épp csak a csücske látszik itt, a kép középpontjában a Rémes Tanszék áll. A Remy Martin bárt becéztük így ELTE-s bölcsészek, akik a szemben fekvő épületben tanultunk, már amennyire. A Rémes Tanszék rémesen drága volt. Én nem is voltam ott habitüé, jobbára csak Hont Ferenc kedvéért tértem be ide, aki élete utolsó éveiben kevesektől látogatott színháztörténeti speckoljai után itt kávézgatott, pár maradék tanítványa egyikévelmásikával, ha nem épp magányosan.
Színházi csodagyerekként kezdte, ő alapította a Szegedi Szabadtéri Játékokat, ő rendezte ott 26 évesen a magyar színháztörténet egyik leghíresebb Tragédiáját, ő volt a szegedi fiatalok mozgalmának motorja. Rendíthetetlen kommunista, mi rosszabb: kádárista. Ekkor már negyedszázada elrugdosták őt a hatalom közeléből, kevesen emlékeztek már arra a pár évre, amikor nagyon fontos és ártóképes elvtárs volt.
Én erről akkor nem is tudtam szinte semmit. Hetven körül járt, de minimum nyolcvannak látszott, vékony volt és ingatag, átfújt rajta a szél. Úgy áradtak belőle kalandos életének kacskaringós történetei, hogy mindegyiknek szigorú elméleti és politikai funkciója volt. Akkoriban már eléggé idegesített mindenki, aki meg akarta menteni a lelkemet a rendszer számára, de ő volt a kivétel. Hiteles, szenvedélyes, eltökélten naiv és tökéletesen immunis a korszakot átfertőző cinizmussal szemben. A vita heve időnként odáig fokozta szórakozottságát, hogy a hamutartóba szórta a cukrot és a kávéjába verte a hamut. Ő még komolyan vett mindent, őt már nem vette komolyan senki.
„Kígyó utca–Váci utca sarok. Szennygóc... nem részletezem. Hány évig tart egy felújítás, ha nem dolgoznak közben az épületen? Szégyen. Arra szavazok, aki legalább megígéri, hogy ezt a szennygócot mielőbb felszámolja” – írta az 1figyelő nevű kommentelő idén augusztusban a NOL-on. S valóban, csatatér az egész környék. A környéken szinte minden fontos épületen dolgoznak épp. A két Klotild-palotán s a bölcsészkar egykori épületén, melyet viszszakaptak főgimnáziumnak a piaristák, akiknek már ebben a tanévben ott kellene oktatniuk, de tán még jövőre sem fognak. Az 505. Gyógyszertárat befogadó jobboldali Klotild-palota sok tulajdonost és tervváltást megért már, amióta 2002-ben fölöttébb kétes körülmények között privatizálták. Most már úgy néz ki, tavaszra elkészül belőle az ezercsillagos Buddha-Bar „lifestyle” Hotel. A jobb
Klotild eredeti felújítási tervében még benne volt, hogy „a Váci utca és a Kígyó utca sarkán található gyógyszertár földszinti és galériaszinti berendezése műemlékileg védett, megőrzendő” – reméljük, ez még nem merült feledésbe.
A Rémes Tanszék helyén a Carpe Diem bár áll. Este nyit, reggel zár. Aki arra jár, olvashatja: van ott lapdance, table dance és private dance, a kávé egy ezres, 4 cl remy martin kilenc és fél ezres. Felvesznek pincérnőt és táncosnőt, „legény búcsúk teljes körű szervezését” vállalják. Hogy mi mindent szervezhetnek bele abba a teljes körbe, el sem merjük képzelni.
Az írás és a kép a nol.hu Kultúra rovatában vasárnaponként megjelenő Képmentő sorozat egy darabja. A szerzők a Népszabadság gazdag fotóarchívumából válogatnak.
