Jelenleg Veresegyházon lehet a legegyszerűbben szert tenni medvékkel kapcsolatos megbízható információkra. A két éve állatkertté minősített medveotthonban jelenleg 39 barna medve él. Hozzájuk társul két rénszarvas, négy ormányos- és hat mosómedve. Na és 36 farkas is.

– Nyolc-tíz medvénk egyáltalán nem alszik, a többiek az első havazás előtt behúzódtak barlangjaikba, előtte összegyűjtögetik a szalmát s mindazt, amivel bélelni lehet a vackot – mondja Kuli Bálint, a Veresegyházi Állatkert ésMedveotthon vezetője. – A téli álom durván 150 kilogrammos testsúlycsökkenéssel jár, lévén, hogy a vackába visszahúzódó medve nem táplálkozik.

Novemberben új lakó érkezett az otthonba, a hatóság Tápiószecsőn találta magánketrecben. Aki tartotta, szerette, de nem tudta rendesen ellátni. A veresi medvések úgy ítélték meg, nincs a három és fél mázsás állat rossz bőrben. Aztán elkezdett enni, s ma már öt mázsa fölött „dönget”.

Remus és Romulus egy csömöri kastély udvaráról települt át Veresegyházra. A kétéves medvék pompás környezetben – horgásztó, erdő – éltek, de egy szűk ketrecbe voltak zárva. Vadászbalesetben meghalt a tulaj, a család pedig fölhívta Kuli Bálintot. – Kukoricadarán éltek, le voltak robbanva. Öt-hat hónap alatt sikerült őket fölturbózni, gyönyörű bocsok lettek. Most a nyíregyházi állatkert kedvencei.

Marci és Izodor Algyőről, egy cukrásztól került ide, az állam elkobozta az iszonyú állapotban lévő állatokat. Egyiküknek hasnyálmirigyrákja volt. Fél évet húzott ki Veresegyházon, abban az állatkertben, amely – a 16 közül – a negyedik leglátogatottabb Magyarországon. Tavaly 180 ezren jártak itt. A medvék és farkasok Mekkájának számító „otthon” olcsó belépői (400 forint a felnőtteknek, plusz a parkolás) erősen csábítóak.

– Fontos, hogy Budapest vonzáskörzetében vagyunk –mondja Kuli Bálint –, egyszerű drótkerítés és villanypásztor választja el a vendégeket az 5-6 mázsás medvéktől. A belépőt és a parkolódíjat a fenntartó önkormányzat szedi, takarmányra pedig jóformán alig költünk, a környékbeli multik, kisállattenyésztők, zöldségesek, vágóhidak nekünk adják a „technológiai” hulladékot.

A veresegyházi „medveprojekt” egy megszállott állatszelídítőnek, Kósa Józsefnek köszönhető. Ő volt az, aki 1998-ban letelepedett itt a medvéivel. Igaz, el kellett tőle kobozni a 21 állatot, mert nem tudta őket ellátni. Kósa igazi medveembernek számított, nem tűrte a tekintélyt (a régi időkben egy nagy pártember fővadásza volt, de összekülönbözött vele, s elagyabugyálta a „főnökét”). Amikor Kuli Bálint 2001-ben átvette az otthon igazgatását, Kósa itt maradt segítőnek, csak 2009-ben költözött el, méghozzá úgy, hogy az önkormányzat „urasan” kielégítette. Az alapítóval történt kényszerű szakítást megelőzte egy 2007-es csúnya baleset, amikor is Kósa – a tiltások ellenére – bemászott egy létrán a medvék közé, s a látogatók szórakoztatására elkezdett birkózni az állatokkal. A Kisasszony névre hallgató medve azonban „pikkelt” Kósára, s összemarcangolta a gondozót. A Szabó Joe-féle úszóiskola tanulói kiránduláson jártak ott, a szülők levideózták az esetet. Kósa csodával határos módon megúszta a kalandot; Kuli Bálint kimentette. Hálából följelentette: azért marta meg a medve, mert nem kapott eleget enni...

– Ezzel együtt mindent Kósa Józsefnek köszönhetek –mondja a zajos események távolából az igazgató, aki az otthon átvétele után megszerezte a szegedi tanárképzőn az állatgondozó, állattenyésztő és zoopedagógiai képzettséget.

– Ha ő nincs, akkor nincs ma Veresegyházon állatkert. Ezen kívül egyetlen balesetünk volt. Egy farkas leharapta egy ötéves gyerek középső ujjpercét. A szülők elismerték a felelősségüket.

Hogy lesz valakiből medvespecialista? Kuli Bálint esete azt igazolja, hogy a dolgok nincsenek előre megírva.

– A Haldorádó nevű horgásztó bérleményét nyertem éppen el – meséli kalandos rajtját az igazgató. – Problémák voltak az átvétellel. Azt kérdi egyszer tőlem Pásztor Béla polgármester, „Bálint, szereti maga az állatokat?” Hát persze, most végeztem el a Gödöllői Egyetemen a tógazda és haltenyésztő szaktanfolyamot. Nem akarnám a halastó helyett inkább a medvefarmot irányítani? Semmit se tudtam a medvékről. Jövök az otthonba, Kósa utódja, Horkai Zoltán elment filmet forgatni. Egy szál magam kezdtem, az állatorvos tele volt negatív élményekkel, a háta közepére nem kívánt bennünket. Mondtam, üzletember vagyok, szánjon rám egy órát, hadd mondjam el, mit szeretnék. Leültünk, s egy óra múlva aláírta a szerződést.

Nagyvadakkal bánó embertől babonából nem illik kérdezni, hogy volt-e balesete (ha volt, úgyis elmeséli magától). A medvék területére való első belépésről faggatóztam.

– Kosz, piszok fogadott, egyedül voltam, mindenki lelépett – mondja az ötvenéves Kuli Bálint, akit az unokája medvepapának szólít. – Ha azt akarja az úristen, hogy medvék végezzenek velem, hát legyen! Bementem. Láttam Kósától, hogy ilyenkor egy vödörből kutyatápot szór szét. Én is így tettem. Vittem egy húzós kocsin a tápot meg a nyulakat. A medvék egy rossz mozdulatot nem tettek. Ellenben rögtön leszedték az ennivalót a kocsiról. Máskor elvették tőlem a batárt, elvitték hátra, szétkapták még a gumiját is. Ma már traktorokkal járunk be, fő az óvatosság, mert a medvének –a farkassal ellentétben – nincs arcizma, nem lehet leolvasni róla, hogy mit akar. Dönci volt a kedvencem, míg élt. Tavaszszal és ősszel sok gyerek látogat hozzánk, egyszer labda került a kifutóba. Dönci játszott vele, s a fél labdát lenyelte. Késő ősz volt, téli álomra vonult. A tavaszi ébredésig viszszafordíthatatlan fertőzéseket okozott a műanyag labda. Elpusztult.

Kuli Bálint kedvencei társaságában