Túlélő dinoszauruszok: a tojások vészelték át a kataklizmát?
A kréta és a harmadidőszak határán a fajoknak több mint a fele eltűnt egy geológiai szemszögből rövid időszak alatt: ez a világ különböző részein található üledékes kőzetekben rendszerint egy vékony vonalként jelenik meg, amelyet kréta-tercier kihalási esemény (K-T-esemény) nyomán K-T-határnak neveznek. A röpképtelen dinoszauruszok fosszíliái a K-T-határ alatt találhatók, jelezve, hogy ezek az állatok közvetlenül az eseményt megelőzően, illetve az alatt haltak ki. Az emlősök és a madarak viszont kis veszteséggel túlélték a pusztító katasztrófát.
A kutatók véleménye sokáig megoszlott az okokról: egy részük azt feltételezte, hogy a K-T-kihalást egy aszteroidabecsapódás (a Chicxulub-becsapódás Mexikó területén) okozhatta, mások a megnövekedett vulkáni tevékenységet tartották vétkesnek. Körülbelül 66 millió évvel ezelőtt, a kréta időszak végén ugyanis az indiai Dekkán-plató (Dekkántrapp) területén erőteljes vulkanikus tevékenység zajlott 1,5 millió éven át. Európai, amerikai, mexikói, kanadai és japán kutatók tavaly májusban megjelent közleményükben azonban arra a következtetésre jutottak, hogy egy 15 kilométer széles aszteroida okozta a K-T kihalási eseményt.
„Az aszteroida a hirosimai atomrobbanásnál milliárdszor nagyobb erővel csapódott be bolygónkba. A becsapódás óriási tűzvészeket, valamint a Richter-skála szerinti 10-es fokozatú földrengést, és ennek következményeként fellépő szökőárakat okozott. A dinoszauruszok koporsójába az utolsó szöget a katasztrófa nyomán fellépő környezeti változások okozták: a légkörbe jutott óriási mennyiségű por sötétségbe borította Földünket, beköszöntött a globális tél, megölve mindazokat a fajokat, amelyek nem voltak képesek alkalmazkodni e pokoli viszonyokhoz” – idézte akkor az MTI Joanna Morgant, az Imperial College of London kutatóját, a tanulmány társszerzőjét.
Az aszteroidaelméletet igazolják a légkör összetételében bekövetkezett változások is: a becsapódás révén sokkal több kén, por és pernye kerülhetett sokkal rövidebb idő alatt a levegőbe, mint a vulkánkitörések alatt. A becsapódás „pokoli napja” véget vetett a dinoszauruszok 160 millió éves uralmának.
Az aszteroida becsapódása nyomán a légkörbe kerülő hatalmas mennyiségű szennyezőanyag visszaverte a napsugarakat, az így létrejött extrém hideg klimatikus viszonyok nyomán világszerte pusztult a növényzet és az állatvilág. Eddig azt hittük, hogy valamennyi röpképtelen dinoszaurusz odaveszett. Néhány földönjáró dinoszaurusz azonban mégis túlélhette ezt a csapást, legalábbis erre következtet az Albertai Egyetemen dolgozó Larry Heaman, aki munkatársaival egy Új-Mexikóból előkerült fosszilizálódott őshüllőcsontot vizsgált. A növényevő hadroszaurusz combcsontját urán-ólomkormeghatározás segítségével elemezték, s így jutottak arra a következtetésre, hogy a hadroszaurusz combcsontja „mindössze” 64,8 millió éves. Azaz „gazdája” hétszázezer évvel túlélte a globális pusztulást.
De hogyan élhették túl a katasztrófát a hadroszauruszok? A kutatók magyarázata szerint előfordulhatott, hogy némely régióban megmaradt némi növényzet, és ennek köszönhetően több hadroszaurusz megúszta a kataklizmát. Az is elképzelhető, hogy a felnőtt dinoszauruszok nem élték túl a becsapódás következményeit, de tojások a rendkívül szélsőséges időjárási viszonyok között is épen megmaradhattak, esélyt adva a populáció újbóli létrejöttére.
