Kétesélyes a házi palántanevelés
A házilagos palántaneveléshez legkésőbb február végéig hozzá kell kezdeni, ugyanis 6–8 hétre van szükség ahhoz, hogy a magból életerős növény váljon. Aki maga gyűjtött magot, jó ha tudja: a hibridről származó utód meglepetést okozhat, a palánta nem igazán a szülőjére, inkább valamelyik nagyszülőjére hajaz. A hibridizáció sajátossága, hogy a jó tulajdonságokat alkalmilag, együttesen nem öröklődően párosítja. A „stabil” fajok és fajták magja viszont eredményesen gyűjthető és vethető.
Többféle minőségű mag vásárolható, a hobbikertészeknek valót általában magonként 1–5 forintért adják, a profiknak szántak ennél tízszer, hússzor többe kerülnek. A különbség az eredéskor, a kihajtás biztonságában, a növény szépségében mérhető le.
A csírázás időszakának bonyolult belső életét megismerve, rájöhet a hobbikertész, miért hoznak a növények olyan sok magot, amihez képest kevés utódjuk lesz. A magélet az éréssel, a tápanyagok, és ezek lebontásához szükséges anyagok felhalmozásával kezdődik. A téli raktározás után megfelelő közegre, vízre, oxigénre, bizonyos hőmérsékletre és fényre van szükség.
A növénynevelést leszűkítve az egynyáriakra, lehet zárt térben palántát nevelni, vagy a magot oda vetni, ahol a növény élni fog. A házilagos palántanevelést az alkalmi üvegháznak berendezett ablakpárkányon lehet elkezdeni. Tejfölöspohárba, minicserépbe, bármibe vethető a mag, aminek 20 fok körüli folyamatos melegre és a kikelés után 8-10 órás fényre van szüksége. A pangó vizet viszont kerülnie kell. Érdemes néhány száz forintért párkányra való, fedeles szaporítóedényt vásárolni, ez mini üvegházként szolgál.
Ennyire azért nem egyszerű a helyzet, mert a friss szoros vetés magjait – ha túlságosan meleg és nedves a klíma – gombák támadhatták meg. Ha viszont kiszáradnak a csírázni induló magok, akkor az éppen csak megindult élet hamar véget ér. Ezért jó a nedvesítéshez itatóspapírt, nejlonborítást használni.
Nem mindegy, milyen mélyre kerülnek a magok. Általában több gondot jelenthet a sok, mint a kevés fény. Sok fényre van szüksége a begóniának, mályvarózsának, kokárdavirágnak, nefelejcsnek, petúniának, őszi margitvirágnak. A körömvirág, szarkaláb, záporvirág, porcsín maghéjában viszont olyan fénymérő vegyületek vannak, amelyek megakadályozzák a csírázást, ha sok a fény. Fontos, hogy az apró magvak nehogy túl mélyre kerüljenek, mert energiatartalékuk kevés lehet ahhoz, hogy a levélkét a felszín fölé préseljék.
A télen lakásban tárolt, saját gyűjtésű és az olcsóbb magvaknak a vetés előtt még a helyes kifagyasztáson is túl kell esni. A virágágyi növények természetes körülmények között őszszel vagy télen elhullatják magjaikat, amelyek a felszínen, vagy a földbe húzódva áttelelnek és amelyik kedvező helyzetbe kerül csírázik és kihajt.
A vetőmagtermelők, akik ősszel gyűjtik a magokat, védett helyen raktározzák, majd hobbitasakokba csomagolják. A forgalmazók meg nem biztos, hogy külön fagyhatásnak teszik ki a magokat. Holott erre egyes fajok – például az árvácska, bíbor lobélia, harangláb, iszalag, lángvirág, levendula, sárkányfű, szarkaláb, szegfű, veronika, vörös gólyaorr, zsálya – esetében szükség lenne. E magvak hűtőszekrénykúrával becsaphatók. Faja válogatja az egykét héttől a több hónapig tartó 4-5 fokon való hűtést. De például a fekete hunyor és a sárga liliom két hétre a fagyasztó hidegére vágyik. Tovább bonyolítja a helyzetet, hogy egyes hűtők a nedvességet belsejükből elvonják. Ezért jól záró dunsztos üvegbe kell a (tasakos) magokat helyezni.
A jövő héten a citrusok téli bajairól írunk.
