A bukás kedélye
Az MSZMP Központi Bizottsága két héttel korábban öszszeült, és eldöntötte, mit dönt majd az Országgyűlés. Készen volt az új Btk., az új, kurzusváltó költségvetés, csak meg kellett szavazni őket.
A nyájasan egymásra mosolygó jobb- és balszélső úr (elvtárs) Németh Károly és Kádár János. Aki középről Németh Károlyra veti tekintetét: Fock Jenő. Balján Biszku Béla. A mikrofon mögött a legjobb kedvű úr (elvtárs) Gáspár Sándor, aki maga elé kacag.
Nem tudjuk, mi a jókedv oka, de a gazdasági helyzet biztos nem. A költségvetési egyensúly felborult, az import elszaladt, az export elmaradt, a külkereskedelmi mérleg egy katasztrófa, az adósságállomány gyorsan duzzad, a növekedésre összpontosító, az egyensúly szempontját alárendelő politika megbukott. Az ötök 60 százaléka is bukottnak tekinthető.
Fock Jenő exminiszterelnök még évekkel azelőtt, az előző kurzusváltás idején bukott meg, amikor a centrális erőtérben elhatározták, hogy függetlenítik magukat a globális gazdasági folyamatoktól, félredobják a burzsoá közgazdaságtan kézikönyveit, megvédik az embereket az olajárrobbanástól s a szerény piacbarát reformoktól, amelyekkel a Fock-kormány idején próbálkoztak.
Ennek a szabadságharcos kuruc kurzusnak az élére állították a gazdaságért felelős KB-titkárként Németh Károlyt, aki 1978 áprilisában, a kuruc kurzust leváltó KB-ülésen bukott ki ebből a pozícióból. Fölfelé bukott, Kádár mindenes és semmis helyettese lett, s egy ideig még a Magyar Népköztársaság elnöke is volt, ami persze centrális erőtér esetén nem jelent semmit.
Biszku Béla Németh Károllyal egy napon bukott, de a legkevésbé sem fölfelé. Ő a reform- (labanc-) kurzus viszszatérését próbálta megakadályozni, s ehhez Moszkvában keresett támogatást, de ott már nem voltak fogékonyak Biszku érveire, miszerint a reform a harácsolás, a korrupció, az erkölcstelenség fedőneve, a munka becsületének a legázolása, a dolgozó ember kifosztása. Moszkvának már nem állt módja finanszírozni a fenyegető csődöt Magyarországon.
Gáspár Sándor is a reformellenes erők élén menetelt, de ő megbuktathatatlan volt. Négy és fél évtizeden át mindent túlélt, minden pofon elől elhajolt. A centrális erőtéren belül megvolt néki a saját szemétdombja, a szakszervezet, ahol évtizedeken keresztül kakaskodás nélkül kakaskodhatott. A jókedvű urak (elvtársak) egy kivételével túlélték a diktatúrájukat. A kivétel Kádár János volt, aki a pártállammal együtt szállt a(z azóta kifosztott) sírba, 77 éves korában.
Fock Jenő 2001-ig élt, nyolcvanöt évet. Gáspár Sándor 2002-ig, nyolcvanöt évet. Németh Károly 2008-ig, nyolcvanhat évet. Biszku Béla a kilencvenedik életévében jár, s idén ismét – vagy talán életében először? – az érdeklődés középpontjába emelkedett.
Az írás és a kép a nol.hu Kultúra rovatában vasárnaponként megjelenő Képmentő sorozat egy darabja. A szerzők a Népszabadság gazdag fotóarchívumából válogatnak.
