Rémület a Corvin moziban
De azért emlékszem erre az augusztusra is, amikor a Népszabadság fotósa a Corvin moziban járt. Igaz, nem épp a képen is látható plakátkiállításra – habár a lap 1978. augusztus 27-i számában megjelent riport szerint „most, amikor egy kommersz sikerfilm jegyeiért tolong a közönség, a szünetben, a galérián megtekintheti a IV. nemzetközi összehasonlító filmplakát-kiállítást” –, hanem magára a kommersz sikerfilmre. Az ABBA-ról szólt ugyanis a film, és fél Budapest ott hemzsegett a Corvin közben, hogy akár a jegyüzérekről, méregdrágán, de belépőt szerezzen a svéd diszkósztárok turnéját bemutató alkotásra. Mi, a közeli zeneiskola reménybeli hetedikesei persze nem herdáltuk a zsebpénzünket: addig álltunk sorban, amíg hozzá nem jutottunk elővételben a jegyekhez. Időnk szerencsére volt, a nyaralás már véget ért, az iskola még nem kezdődött el, nem siettünk sehová.
Mondanom se kell talán, hogy a Népszabadság 1978-as cikke nem sok szót vesztegetett az ABBA-filmre, legfeljebb annyit jegyzett meg, hogy ebből az alkalomból a Corvin mozi teljes homlokzatát kulisszákkal építették tele, ami akkor is dicséretes erőfeszítés, ha az apropója egy kommersz alkotás. A cikk témája ugyanis éppen ez volt: miként lehet „új módon és jobban bekapcsolni a filmvetítéseket a közművelődés vérkeringésébe”. Annak az évnek az elején új vezetőket nevezett ki a főváros a moziüzemi vállalat, azaz a FÖMO élére, és a jelek szerint ez a váltás csupa látványos eredménnyel járt. Nem elég, hogy a korábbi három helyett hat kertmozit látogathattak a budapestiek azon a nyáron, de jó néhány helyen már az addiginál modernebb vetítőberendezés szolgáltatta a képet és a hangot, és nekifogtak a recsegő padlók, a molyette zsöllyék lecserélésének is. Volt honnan indulni: az év eleji felmérés szerint a 79 fővárosi mozi közül 14 tatarozásra szorult, 7-nél elengedhetetlen volt a teljes felújítás, 24-et pedig lényegében menthetetlennek nyilvánítottak.
Az új vezetők ráadásul megpróbáltak leszámolni a mozik puszta vetítőhelyszerepével is. Ha mást nem, a művészportrékat és filmképeket újra cseréltették a maszatos vitrinekben, de a Szikra és a Vörös Csillag előcsarnokában például zárt láncú tévén vetítettek előzeteseket, a Mátrában emelhető ülést alakítottak ki a kisgyerekek kényelmére, a Corvinban pedig a vasárnapi matiné előtt bohócok és bűvészek adtak műsort. Különleges vállalkozásnak ígérkezett a Szikra Pódium, ahol a legnevesebb színészekkel terveztek beszélgetést egy-egy filmjük levetítése előtt, illetve a Vörös Csillag revüje, akárcsak az Alfa kezdeményezése, ahol a sportolók és a közönség kötetlen találkozóját kívánták megszervezni.
Mi persze már tudjuk, hogy az Alfa nem sokkal később leégett, a Vörös Csillagot végül Royalként bontották le, a Szikra pedig mostanság kultúrközpontként próbál boldogulni. A Corvin előtt viszont olyan karrier állt, amelyet 1978-ban senki sem sejthetett: 1996-os átépítése után ez lett Budapest első multiplex mozija.
Az írás és a kép a nol.hu Kultúra rovatában vasárnaponként megjelenő Képmentő sorozat egy darabja. A szerzők a Népszabadság gazdag fotóarchívumából válogatnak.
