Nem szokatlan, hogy a hosszú őszökön a már nyugodni készülő fák, cserjék némelyike kihajt. Ha jön a hideg, a rügyek elfagynak, és minden visszatér a régi kerékvágásba. Tavasszal a tartalékrügyekmajd kihajtanak, szinte észre sem venni, hogy növényünk számára kétszer volt tavasz. Nem így van a hagymásokkal: a jó erőben lévők többségét becsapta, hogy a novemberi napsütésben 20 fokosra is felmelegedett a felettük lévő sötét talaj. A hagymákban lévő hajtás és virágkezdemények tavaszt sejtve növekedésnek indultak. A legkorábbi virágainknak számító hagymásoknak ugyanis meg sem kottyan, ha – ahogy tavasszal megszokott – éjszaka lelehűl a hőmérséklet, netán hó is esik. Amint nappal melegszik az idő, újra növekednek keveset, s előbb-utóbb megérkezik a fagymentes idő, amikor már pompázatos virágokat lehet bontani, s ezekkel csalogatni a korán ébredő rovarokat.

Most azonban baj van, hiszen sok, főleg sekélyen ültetett hagymás növény előbújt. A hajtások a hó alatt talán még nem pusztultak el, de az biztos, hogy a hosszú tél végez velük. Rosszabb esetben a hagymának is vége, hiszen a kihajtás fellazítja a szöveteket. Ráadásul az ilyen siető növényeknél a tápanyagfelvétel is megkezdődött, ez viszont hígítja a hagyma belső nedveit, és minél sűrűbb ez a folyadék, annál nagyobb fagyot él túl. Az erős fagyokban viszont a víz kristályossá fagy és végzetesen szétrombolja a szöveteket. Szerencsés esetben ezek a hagymák is kihajtanak tavaszszal, ám valószínűleg csak zöldet nevelnek. Az ilyeneket egy szezont pihentetni kellene és a következő ősszel újból a földbe dugni, hogy tavasszal rendben kihajthassanak.

A mostani esetnek lehetnek tanulságai: a hagymákat, faj, fajta szerint meghatározott mélységbe kell ültetni. Az idő előtti meleg napok a sekélyen megbújók számára csalogatók lehetnek, hiszen a hagymákban rejtőző rügyek csak arra figyelnek, hogy melegedjen a föld, s máris indulnak. El lehet kerülni a hagymák korai megindulását azzal is, ha lombtakaró kerül az ágyásra, ami a nagy hideg és az idő előtti meleg ellen is véd.

Ha az edényben, vagy balkonládában kihajtott hagymák tulajdonosai gyönyörködni akarnának kedvenceik korai virágzásában, megtehetik, hogy fagymentes, hűvös helyre cipelik a növényeket. Ilyenek az üveges lépcsőházak, fűtetlen verandák, vagy olyan ablakpárkányok, amelyek alatt nincs fűtőtest.

A tél még tartogathat meglepetéseket, ezért nem késő a fagytűrőnek ismert, balkonon vagy a szabadban másutt telelő növények edényeit is becsomagolni valamilyen jól szigetelő anyaggal. A szem előtt lévőknél ajánlott a külcsínre is adni, ezért az ilyeneket több réteg pukifóliával, jutazsákkal, hungarocellszerű anyaggal, vagy polifoam lemezzel kell burkolni. A lényeg, hogy minél szorosabb legyen a burok, így a nedvesség és a fagyos szél sem tud alábújni. Az idei első hóesés arra is figyelmeztetett, hogy a magasra növő, párhuzamos, függőleges hajtásokat nevelő örökzöldeket össze kell kötni, mert a rájuk rakodó hó súlya elhajlítja, majd le is törheti azokat. Nem érdemes a kúszófenyők ágainak hóterhelését tesztelni, a seprű vagy gereblye nyelével le kell róla a havat verni. Nem kell attól tartani, hogy a püfölés árt a növénynek, nagyobb baj, ha az egész ág letörik a hó alatt, a seprűzésnek néhány levél lehet az áldozata.

A jövő héten a szobanövények nagytakarításáról írunk.

Minifóliával meghosszabbítható a szezon, de a fagy ellen ez sem véd A szerző felvétele