Vízben nevelt cserepes növények
A hagyományos – edény-földnövény – kertészkedés mellett van másféle lehetőség is egyes kedvencek tartására. Ez a hidrokultúra. Ennek lényege, hogy a növényt nem a szerves és más tápanyagokat tartalmazó földbe, hanem steril kavicsba, égetett agyaggolyókba vagy kőtörmelékbe ültetik. Ez az ültetőközeg csak tartja a gyökereket, s ezáltal a növényeket, amelyeket lágy vízben oldott tápoldattal öntöznek.
A hagyományos növénytartáshoz képest a mini vízi kertek előnye, hogy az így tartott növények számára meg sem kottyan, ha nyáron egy hétre magukra maradnak. Továbbá sokkal egészségesebbek, tetszetősebbek, mint a földben élő társaik. Nem kell az időszakonkénti átültetéssel bíbelődni és így sokkal egyszerűbb a növények táplálása. A módszer hátrányának számít, hogy kissé drága, nem minden növény tartására alkalmas, s a növények átállítása türelmet igényel.
Aki így akar növényt tartani, úgy készüljön, hogy az edény egy hagyományos műanyag vagy égetett agyagedény árának többszörösébe kerül, de legalább már itthon is lehet a nagyobb kertészeti áruházakban ilyen hidropóniás, kettős falú edényeket vásárolni. Jól mutatnak a nagyobb kavicsokkal, agyaggolyókkal megtömött üveghengerekben, hasábokban nevelt növények is.
A vízi kertekkel való barátkozás a hagymapoharakba rakott jácinttal vagy amarilliszszel kezdődhet. Megfigyelhető, hogy a hagyma gyökereit a pohár vizébe eresztve táplálkozik, növekszik és hozza virágját. A kettős falú edények is hasonlóképen működnek, a külső, nagyobb peremén támaszkodva lemerül a kisebb belső, alul lyukacsos edény, ebben áll –agyaggolyók közt vagy valamilyen más tartóközegben – a növény, és a két edény közötti 2-3 centis rész fel van töltve tápoldatos vízzel. Kiegészítésként e rendszerhez tartozhat egy vízszintmutató, ami jelzi, mikor van szükség a víz pótlására.
Általában a vízkultúrás növénytartásra a vízi-, nedves körülményeket kedvelő növények alkalmasak, de azok is, amelyeket vízben lehet dugványozni.
Eleve jól érzi magát az anyósnyelv, ámpolnavirág, borostyán, buzogányvirág, csokros inda, filodendron, fikusz, könnyezőpálmák, sárkányvirág, szobaarália, pletyka, rákvirág – hogy csak néhányat említsünk –, ha a gyökere a vízbe lóghat. De – a pozsgások kivételével – sok más növény sem idegenkedik ettől a tartási módszertől. A talajban nevelt növények gyökereit azonban nem szabad egyszerűen kirángatni a földből és átdugni a nedves agyaggolyók közé.
A nagyra nőtt növények átállítása már komolyabb termesztőberendezést igényel, mert két-három hónapig egyenletes melegre és páratartalomra van szükségük, hogy megerősödhessenek a vízi kertben. A kisebb növények „vizesítéséhez” otthon is érdemes hozzákezdeni. Értékesebb növényekkel a kísérletezés nem ajánlott. Mindenekelőtt langyos vízben – ügyelve arra, hogy ne sérüljön – alaposan ki kell mosni a talajszemcséket a gyökerek közül. A gyökereket, óvatosan szétterítve, úgy kell az új helyre ültetni, hogy csak rétegenként szabad a golyókat rájuk potyogtatni.
Ezt követően huzatmentes helyet kellene találni a növénynek, s ha mód van rá, egy kis fóliasátracskát ráhúzni. Az átmenet hetei alatt a régi – földbe való – gyökereit elveszíti, s helyettük újakat, a vízi élethez valókat növeszt. Ha eddig sikerül eljutni, akkor már megmarad.
A jövő héten a talajba fagyott hagymásokról írunk.
