A képen látható jegy nem árulkodik arról, melyik előadásra szól, hiszen nem nyomtattak rá dátumot. A fotót azonban az 1977–1978-as évad végén készítették. Lássuk hát, mi történt abban a szezonban a dalszínházban. Olyan ínyencségeket mutattak be, mint a Balanchine-est, Bellini Normája Sass Sylviával, valamint Kincses Veronikával kettős szereposztásban, illetve az Erkelben a négyrészes balettest, amelyben a hazai tánccsillagok szerepeltek:Orosz Adél, Sebestény Katalin, Szőnyi Nóra, Pongor Ildikó, Pártay Lilla, Menyhárt Jacqueline, a férfiak közül pedig Sipeki Levente, Havas Ferenc, Keveházi Gábor, ifj. Harangozó Gyula és a friss Kossuth-díjas Dózsa Imre. Hogy mekkora sztárok voltak ők akkor, jól mutatja, hogy a Film, Színház, Muzsika, a Pesti Műsor és a Tükör borítójáról is gyakran ők mosolyogtak. A legnagyobb figyelmet talán az akkor friss operatévéfilm, a Zenés Tv Színházban előadott Otello kapta. Temérdek fotó jelent meg arról, ahogy a rendező,

Horváth Ádám Simándy József mellett Melis Györgyöt (Jágó) és Desdemonaként a friss diplomás énekesnőt, Pitti Katalint instruálja. Orosz Adél arról mesélt egy hatalmas cikkben, hogy noha rizikónak tartják, ha egy táncos primadonna gyereket szül, nála ez egy pillanatra sem volt szempont. Körülbelül két hónappal a szülés után már vissza is libbent a színpadra –mindkét gyermeke esetében.

A két színház – 1250 közalkalmazottal – a 94. évadban 504 előadást tartott, 401 operát és 103 balettet játszottak. A műsoron lévő 62 opera- és 30 balettprodukcióból legtöbbször, azaz tizennégyszer a Carmen, A sevillai borbély és a Rigoletto ment, valamint a Balanchine-est. A hírekből az is kiderült, hogy több mint 60 ezren vásároltak operabérletet. Mivel még ennél is nagyobbnak tűnt az igény, az igazgatóság megígérte, hogy a következő évadban kevesebb előadást tesznek a bérletekbe, hogy még többen vásárolhassanak az újabb sorozatokból.

Az épületek állapota viszont lehangoló volt. Az Operaház immár halaszthatatlan felújítása azzal kezdődött, hogy lebontották a Hajós utca 11. számú házat, ahová új üzemház építését tervezték. Az Erkelben azonban azt sem lehetett még tudni, mikor kezdik el felhúzni a toldaléképületet.

Az évadból találtunk még egy érdekes cikket, amely az Operaház ereklyegyűjteményéről szól. Már a megnyitókor, 1884-ben elkezdték gyűjteni a kincseket, és 1930-ban Radnai Miklós igazgató javasolta a gyűjtemény „hivatalos” létrehozását. 1944-ben, az ostrom alatt azonban a papíremlékeket tüzelésre használták, így a java megsemmisült. De ma is féltve őrzik a Siegfriedből a kovács dalának kéziratát, amelyet Wagner 1875-ben, budapesti tartózkodása alatt írt le Gassi Ferencnek, aki az itteni hangversenyen elénekelte. Az emlékgyűjteményben a mai napig megtalálható Erkel sajátos dedikációja, amelyben a neve fölé a Himnusz első két sorát is lekottázta a zeneszerző. Ez önmagában is kuriózum, akkor meg pláne, ha azt is figyelembe vesszük, hogy Erkel a szövegbe és a kottába beletoldott egy extra ’és’ kötőszót – a „jókedvvel, bőséggel” szavak közé.

Az írás és a kép a nol.hu Kultúra rovatában vasárnaponként megjelenő Képmentő sorozat egy darabja. A szerzők a Népszabadság gazdag fotóarchívumából válogatnak.