Kezdődik a mediterrán növények vándorlása
Egyetlen rosszul választott időpont, és többéves fáradságos ápolást tehet tönkre egy váratlanul érkező fagyhullám. Ezért ugrásra készen kell várni a hidegfronti híreket. A teleltetéshez mindenekelőtt az alkalmas helyiséget kell megtalálni. Ez lehet teljesen sötét pince, garázs, lépcsőház, télikert, veranda vagy a lakóingatlan egy olyan kevésbé használatos része, ahol a család napi életét nem akadályozzák a terpeszkedő növények.
A hely kiválasztásánál lényeges szempont a hőmérséklet és a fény közötti harmónia megtalálása. A csodálatos növények rendkívül bonyolult biokémiai folyamatok közben képesek hibernálni magukat. Fontos azonban, hogy télen a legvilágosabb, zárt helyen is kevés fényben ne legyen 6–10 foknál melegebb. Ha magasabb a hőmérséklet, akkor a zöldek nem állítják takarékra magukat, és fény, valamint táplálék hiányában furán viselkednek, szélsőséges esetben felemésztik tartalékaikat, és el is pusztulnak. Akinek ilyen helyisége nincs, még nem kell lemondania a mediterrán növényekről, léteznek ugyanis olyan kertészek, akik vállalnak teleltetést.
Már a fagypont körüli hideget sem bírja az angyaltrombita (Datura), a Bougainvillea és a citrusok többsége. Ezeket kell legkorábban védett helyre cipelni.
A leandert, ahogy más növényeket is, a behordás előtt meg kell szabadítani kártevőitől, mert fedett helyen már körülményesebb a permetezés. Ha télen mégis támadnak a pajzstetvek, akkor – ha a permetezésről le kell mondani – valamilyen piretrinszármazékot tartalmazó porozószert kell a tetvekre szórni vagy ecsettel rájuk kenni. Nem okoz nagy bajt a kertész, ha a teleltetés előtt kissé visszavágja a leandert, a virágzatot azonban mindenképpen el kell távolítani. A felkopaszodott szárakat csak tavasszal kell visszavágni, amikor újra a szabadban van a növény.
A citrusfélék fi atal hajtásai az enyhébb, fagypont alatti hőmérsékleten elpusztulnak. A növény számára a legkedvezőbb, ha világos helyen, 5–8 fokos hőmérsékleten töltheti a telet. A fuksziát kissé vissza kell vágni teleltetés előtt. Ahogy a fi atal angyaltrombita, úgy a fukszia is az 5–12 fokos, világos helyiségben, kevés öntözéssel éli túl legjobban a telet. Az angyaltrombita hajtásvégeit az első szimmetrikus levélpárig kell lenyisszantani.
A kert legmelegebb helyére telepített fügét csak fiatal korában kell télen védeni. Amíg meg nem erősödik, elegendő védelmet nyújt a tő takarása, ugyanis ha ez megfelelő, akkor a legkeményebb tél után is újra kihajt. Az öt-hat éves fügefa ágai már annyira megerősödnek, hogy az átlagos telet a növény minden része túléli.
A pálmák téli hőmérsékletigénye a fajták szerint eltérő. Abban azonban egyformák, hogy a világos téli helyet kedvelik. Különben a sötétben „megzavarodó” növény hajtásai megnyúlnak, elhajolnak, gyengülnek. Ma már nagy számban árulnak fagytűrő pálmákat is a magyar kertészetekben, de ezek sem bírják a végtelenségig a mínuszokat. Egy igazán kemény tél ezeket is kipusztíthatja, így amíg hordható méretűek, érdemesebb őket kertben, a falak közelébe, védettebb helyre cipelni. Ha viszont már óriások lettek, akkor a helyi takarásukról ajánlott gondoskodni.
Sokan bánták tavasszal, hogy bíztak kínai kenderpálmájuk állítólagos télállóságában. Ezt a pálmát első öt évében szigorúan szobanövényként kell tartani – nyáron lehet a szabadban –, csak ezután maradhatnak kint. De lombjukat ilyenkor is össze kell kötözni. A jövő héten a muskátlik teleltetéséről írunk.
Kint telelő érzékenyebb növények számára egyéni védőanyagok beszerzéséről is gondoskodni kell. Ilyenek például a nemes iszalagok, loncok, díszfüvek, díszgyümölcsök, különleges borbolyák, a fás pünkösdirózsa. Jó hőszigetelőnek számít a habszivacs, légpárnás fólia (közismertebb nevén „pukinejlon”), jutazsák, hullámpapír, kókuszrost, hungarocell, falevél, szalma, erdeifenyő-rőzse. Egyéni lele ménnyel kell a növénytartó
edényeket megvédeni a tartós átfagyástól. Az átfagyás ugyanis roncsolja, szétszaggatja a hajszálgyökereket. Ha mód van rá, akkor a mozdítható növények cserepeit a földbe kell ásni, és a növény tövét fel kell kupacolni. Nemcsak a növények, de a drága égetett agyagedények is fagyérzékenyek; ha télen is locsolják a kint hagyott növényeket, ezek a cserepek lassan lemezekre esve szétmállnak.
