658 KRESZ-tábla és terelőoszlop jelezte a negyvenegy kilométeres terelőútvonalon, hogy merre mehetnek az autók, amikor elkezdődött a Margit híd 1978-as felújítása. A márciusi munkakezdési napokon, a kora reggeli órákban a Flórián téren alakultak ki nagyobb torlódások, bár állítólag dugó, az nem volt – tudósított a Népszabadság. Sokan viszont otthon hagyták a kocsit, és a metrót választották. Nyert is ezzel, aki befért egy-egy szerelvénybe, hiszen hatalmas tumultus volt. A Margit hídi villamosokat 24 csuklós autóbuszra cserélték az építkezés alatt, a meglévő – arrafelé járó – buszokat pedig sűrűbben indították el a Vígszínháztól és a Moszkva tértől. Csúcsidőben másfél percenként, napközben két és fél percenként.

A húsvéti ünnep kivételével állítólag nonstop folyt az építkezés, éjjel-nappal, három műszakban. Érdekes módon, az átadást megelőző napokban kezdte el foglalkoztatni a pestieket, hogy szükség volt-e egyáltalán a Margit híd és a Mártírok útja átépítésre. Egyesek azt rebesgették: a városkép esztétikai minősége miatt vágtak bele ebbe a nagyszabású munkába, a forgalmat még elbírta volna a régi hídpálya és az úttest – írta 1978. október 29-én a Magyar Nemzet. Majd azt is hozzábiggyesztette: ez a vélemény elfogult, és minden tárgyilagos szakértelmet nélkülöz.

Lényeg a lényeg: a Margit hídi munkák befejezése után, az első napokban 2800 gépkocsi haladt át óránként az öreg hölgyként is titulált, második budapesti Duna-hídon. Ez majdnem kétszer annyi volt, mint az átépítés előtt, és egyharmaddal több, mint amenynyire számítottak. (Mondjuk, pont a fele annak, mint a mostani lezárás előtt.)

A híd szerkezetének felújítása már régebben megindult, az 1978-as rekonstrukciós munkák alatt elsősorban a hídpályán végeztek nagyobb felújításokat a Hídépítő Vállalat kivitelezői. A felújításkor építették meg az 1500 négyzetméteres hídfői aluljárókat is, amelyek színezett fémburkolatot kaptak, a Frankel Leó úti pirosat, a Jászai Mari téri pedig sárgát. Apróbb üzleteket, újságos pavilonokat és telefonfülkéket is telepítettek mindkét helyre, a falakat várostörténeti érdekességű, régi fényképekkel borították – írta a Magyar Hírlap.

Az építőkről azt tudjuk, hogy a márciusi kezdőnapon 450 ember dolgozott a terepen, június–júliusban 700, míg október elején 250-en, és a végleges átadás előtt pár tucat kőfaragó, burkoló és szakipari munkás az aluljárókban. Ha munkaerőhiányról beszéltek is, akkor ennek sosem az volt az oka, hogy valaki jobb munkát talált. Sokkal inkább az, hogy „elbocsátották italozás, lógás vagy másfajta fegyelmezetlenség miatt, habozás nélkül kitették a szűrét annak, aki rontotta a munkafegyelmet.” Bár egyik kollégánk arra is emlékszik, hogy Pest megyei víkendházuk aprólékosan megtervezett vasbetonfödémjét épp a Margit hídon tüsténkedő munkások csinálták meg, fusiban.

Az írás és a kép a nol.hu Kultúra rovatában vasárnaponként megjelenő Képmentő sorozat egy darabja. A szerzők a Népszabadság gazdag fotóarchívumából válogatnak.

A befejező szakasz