A pozsgások többsége sivatagos, száraz, meleg vidékről származik, s eredeti élőhelyük zord körülményeihez képest meg sem kottyan nekik az élet egy magyar sziklakertben. A téli hideg azonban kifoghat rajtuk, így aki nem biztos újonnan beszerzett növénye hidegtűrésében, jobb, ha az első télre beviszi a lakásba. A pozsgásokat általában nem nehéz beszerezni, specialisták árusítják kiállításokon, ott vannak virágboltok, barkácsáruházak polcain. Aki többet szeretne a fura küllemű zöld aszkétákról megtudni, elsőként az eladótól kérdezze meg a frissen beszerzett növény nevét. Nem árt, ha tudjuk a tudományos elnevezést is, mert így az interneten vagy szakkönyvekből már biztosan ki tudjuk keresni, mi kell a növénynek. A legjobban talán akkor járunk, ha kaktusztermesztőtől, gyűjtőktől szerezzük be a pozsgást, s ígymindjárt szakembertől kérhetünk tanácsot, hogyan tartsuk a növényt. Erre a hétvégén jó alkalom lehet az ELTE Füvészkertjében rendezett kaktusz- és pozsgásnövény-kiállítás.

A kaktuszgyűjtők és e furcsa növényekhez értők tudják, hogy a kaktuszok egy része képes néhány fagyos órát túlélni. Eredeti élőhelyükön ugyanis gyakorta a nappali negyven fok feletti hőmérsékletet éjszaka nulla fok alá zuhanó hideg követi. A zöld fakíroknak meg sem kottyan, ha 24 órán belül 40-50 fokot ingadozik a hőmérséklet. De ez a fagytűrés még nem jelent télállóságot. Egyegy faj kitűnő fagytűrő, de nem télálló. Ilyen például az Echinocereus, a Mammillaria, a Gymnocalycium. Ettől függetlenül a kaktuszok téli felkészítéséhez kevésbé értők számára eligazodásul szolgálhat, hogy nagy biztonsággal az Opuntiák (medvetalpfélék) és a Cylindropuntiák (bokorkaktuszok) számítanak a mi klímánkon biztos télállónak. Ha a leggyakoribb sziklakerti növények télállóságát sorra vesszük, kiderül, hogy a varjúhájfélék családjába tartozók között sok megél a Kárpát-medencei klímán a természetben és a sziklakertekben is. Szépek, változatos színűek a szedumok, a kövirózsák, a sarjikák, a hájvirágok. Velük nincs sok gond télen. A kristályvirágok (Delosperma) között vannak, amelyek túlélik a szabadban a telet. A külső körülményekhez alkalmazkodó fajok egy része télen elpusztul ugyan, elszórt magvaik azonban tavasszal kihajtanak. Vannak persze olyanok is, amelyeket tanácsos télre a 10-12 fokos hőmérsékletre bevinni. Kedveltek a rendkívül formagazdag kutyatejfélék (Euphorbia). Bár minden kontinensen őshonosak, de a leveles és kaktuszformájú kutyatejek mindegyike télre védett helyet igényel.

A korallvirágok igénytelennek tűnnek, de a fagyos napokat csak védett, világos, 14-16 fokos helyen vészelik át. Az ennél melegebb helyen leromlanak, felkopaszodnak. Szerencse, hogy a melegebb hónapokban az amúgy mutatós növény letört felkopaszodott hajtásai gyorsan regenerálódnak. Télen egyébként legjobban az olyan ablakpárkányokon érzik jól magukat, amely alatt nincs radiátor. Egyre népszerűbbek a házi gyógyszernek is kiváló pozsgásliliomok, aloéfélék. Természetesen ezek a húsos levelű növények sem bírják ki a telet a szabadban. Világos és tízfokos hőmérsékletű helyet kíván télire. A papsapkakaktusz (Astrophytum) nagyon szereti nyáron a meleget, de a mexikói növény az 5-10 fokos hőmérsékletet és a világos helyet kedveli, ugyanis a virágképzéshez erre a hideghatásra van szükség. A pozsgafák (Crassula) az első fagyokig kint maradhatnak. Nem kíván télen sok fényt, csak azt, hogy legalább 8-10 fokon és szárazon tartsák.

A jövő héten a halaszthatatlan gyepmunkákról írunk.

KORÁBBI CIKKEK www.nol.hu/megmondok/czaunerpeter