Persze már Párizsban is lehet régóta egy bisztró („gasztrobisztró”) drága, flancos étterem, a világ más tájain pedig mindig is lehetett bármi. Nálunk például a szocialista képmutatás évtizedeiben a kocsma egyik fedőneve volt, s az különböztette meg az italbolttól, hogy (legalábbis elvileg) valami melegételt is lehetett ott kapni a meleg sör mellé.

A képen látható háromszor-is-bisztró egy fölöttébb kocsmaigényes helyen működött, a Csikágóban. 1896 elején még nem volt itt semmi egyéb, csak konyhakertek, káposztaföldek. 1898 végére viszont már készen is lett az egész Csikágó. Két év alatt teleépítették a Thököly út–Rottenbiller utca–Damjanich utca–Aréna út (Dózsa György út) négyszögét szabályos úthálózatban el rendezett, túlnyomórészt háromemeletes, körfolyosós bérkaszárnyákkal.

Ez a tempó még a millenniumi idők nagy építkezési lázában is megdöbbentette és a borzasztó gyors növekedéséről híres Chicagóra emlékeztette a pestieket. Ezért, és nem a bűnügyi fertőzöttség miatt kapta az Erzsébetváros külső része a becenevét, hiszen Csikágó már rég Csikágó volt, mire Chicago a bűn fővárosa lett.

A képen látható bisztrókocsma azon a sarkon áll, melyen a sors kegyetlenül és csudálatosan összepödri az esendő, kusza életek fonalát Békés Pál Csikágó című „gangregényében”, melyet méltán nevezett Spiró György megjelenésekor, négy évvel ezelőtt – négy évvel a szerző korai, minapi halála előtt – „az elmúlt évek egyik legjelentősebb prózai teljesítményének”.

Fotósunk, Bánhalmi János a kép készítésekor az István (akkor Landler Jenő) út 19. előtt állt, nagyjából a közért (élelmiszerbolt) bejáratánál. Ennek a háznak az első emeleti saroklakásába (Eörsi László szíves közlése szerint) egy felkelőcsapat vette be magát ’56-ban. Innen lőttek a Nefelejcs utcán át a Keleti felé a szovjet tankokra és az István úton át a Bethlen mozira (ma Közép-európai Táncszínház), ahol (tévesen) ávósokat sejtettek. Az utóbb persze szétlőtt saroklakás Békés Miklós orvosé volt. Az ő fia volt a Pál, aki a nagy lövöldözések idején a ház óvóhelyen üvöltött tejért, ahogy a nyolc hónapos torkán kifért.

Nem egyedül üvöltött –ezt is tudjuk a gangregényből (melyben persze semmi sem úgy van, ahogy volt, de azért mégis). A csecsemők, a „tejportestvérek” táplálása és elhallgattatása végett az útkereszteződés harmadik saroképületében működő gyógyszertárból próbált a patikus tejporos zacskókat áthajítani a Nefelejcs utca fölött, melyet tűz alatt tartott egy orosz (picit persze magyar) mesterlövész, aki azt a parancsot kapta, hogy mindenre lőjön, ami a Nefelejcs utca légterében megjelenik, légyen az ember vagy tejpor.

A közért megvan. Most CBA. A patika is megvan, a Super Pharma-hálózathoz tartozik. A kocsma helyén a fővárosi Bécsi szelet vendéglők egyike működik.

Az írás és a kép a nol.hu Kultúra rovatában vasárnaponként megjelenő Képmentő sorozat egy darabja. A szerzők a Népszabadság gazdag fotóarchívumából válogatnak.

Triplán bisztró